A hegy tetején jeges vihar tombol,
hatalmas szelek kavarják dühét.
Szemem tükrében látom a viharok istenét,
midőn villámait az ég alá nyilazza.
Féktelen dühét senki sem állíthatja meg,
meghalna ki útjába tévedne.
Egyre csak őt nézem,
teste megfeszül minden erejével.
S amikor tekintetünk találkozik,
a vihar körülvesz engem.
Magához ölel, szorít.
Dühe csillapodni látszik.
A viharral együtt mi is eltűnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése