Sírni tudnék

Sírni tudnék, de nem tudok.

Könnyeim elapadtak rég.

Már nincs bennem félelem, düh, keserűség.

Csak a mély és őszinte magány.

Sírni tudnék, létem nincstelen.

Könnyeim felszáradtak rég.

Már nincs bennem semmi érzelem.

Egyedül vagyok.

Sírni tudnék, de már nincs miért.

Hisz minden elmúlt körülöttem.

Az utam a végéhez közeleg.

Csak fény helyett sötétség borít be.

2017.08.21., hétfő

Szerelem és féltékenység

Szerelem és féltékenység

A szerelemhez társul a féltékenység,

csak tudni kell kezelni.

Mert ha nem,

gyűlölet is születhet belőle.

Elfojtott düh,

ami csak méreg a szívekre s a lelkekre.

2012. november 4.

vasárnap

Válogatott Verseim 21. rész

A hegy tetején jeges vihar tombol,

hatalmas szelek kavarják dühét.

Szemem tükrében látom a viharok istenét,

midőn villámait az ég alá nyilazza.

Féktelen dühét senki sem állíthatja meg,

meghalna ki útjába tévedne.

Egyre csak őt nézem,

teste megfeszül minden erejével.

S amikor tekintetünk találkozik,

a vihar körülvesz engem.

Magához ölel, szorít.

Dühe csillapodni látszik.

A viharral együtt mi is eltűnünk.

Legújabb ihletésű verseim!!! 4. rész

Mértéktelen düh van benned,
magaddal s a világgal szemben.
Eleged van abból, hogy irányítják életed,
hogy mások mondják meg mit kell tenned.
Nem érdekel mi van másokkal,
az sem, hogy élsz vagy halsz.
Egy olyan helyre vágysz,
ahol nem zavarnak,
ahol nincs szabály.
Kezdetben engedelmes voltál,
hagytad, hogy sodorjon az élet,
s közben elvesztél.
Aztán fordult minden,
s rájöttél neked nem mindegy.
A csendes lélek feladta küzdelmét,
s kitört belőle mindaz mit mások elnyomtak benne.
Megváltoztál mások felé,
s ők nem értették ezt,
de neked így volt jó s tovább romboltad az életed.
Amint kitomboltad magad,
nem bántál meg semmit,
ekkor sem foglalkoztál mással,
csak önmagaddal.
Mentél amerre láttál,
élted életed,
zavartalan volt minden körülötted.
Megteremtetted azt a világot,
amit akartál,
amiben élsz,
nem vágytál többre,
s nem hiányzott semmi sem.

***