Christin Dor - Versek 13. rész

Szorosan fogom kezed,

nem eresztem el.

Hidd el,

hogy mindig melletted leszek.

Ne utasíts el.

Nem bírnám elviselni.

Ha az ég úgy is dönt elválaszt tőled,

én követni foglak téged.

***

Rossz voltam hozzád,

hogy elhagytál?

Nem adtam meg mindent s ezért elmentél?

Mi volt a bűnöm,

hogy szó nélkül leléptél?

Szerelmem hamis volt talán?

Szívem megcsalt egyszer is téged?

Nem.

Csak önző módon nem akartam,

hogy más is hozzádérjen.

***

Oly mértékben megváltoztál,

hogy rád sem ismerek.

Akit azelőtt csókoltam édes s nemes.

Akit azelőtt szerettem forró s kedves.

Aki most előttem áll hűvös s becstelen.

Ki vagy?

Mert nem az,

akit szívem elfogadott s szeretett.

Legújabb ihletésű verseim!!! 4. rész

Mértéktelen düh van benned,
magaddal s a világgal szemben.
Eleged van abból, hogy irányítják életed,
hogy mások mondják meg mit kell tenned.
Nem érdekel mi van másokkal,
az sem, hogy élsz vagy halsz.
Egy olyan helyre vágysz,
ahol nem zavarnak,
ahol nincs szabály.
Kezdetben engedelmes voltál,
hagytad, hogy sodorjon az élet,
s közben elvesztél.
Aztán fordult minden,
s rájöttél neked nem mindegy.
A csendes lélek feladta küzdelmét,
s kitört belőle mindaz mit mások elnyomtak benne.
Megváltoztál mások felé,
s ők nem értették ezt,
de neked így volt jó s tovább romboltad az életed.
Amint kitomboltad magad,
nem bántál meg semmit,
ekkor sem foglalkoztál mással,
csak önmagaddal.
Mentél amerre láttál,
élted életed,
zavartalan volt minden körülötted.
Megteremtetted azt a világot,
amit akartál,
amiben élsz,
nem vágytál többre,
s nem hiányzott semmi sem.

***