Elképzelni sem tudom merre halad az életem, mit tartogat még számomra,
egyáltalán tartogat még valamit?
Jó úton járok?
Folyton ezt kérdem magamtól.
Jól csinálom a dolgaim?
Jól van ez így?
Válasz persze nem jön senkitől.
Úgy érzem magam vagyok és ettől a magányosságtól nincs aki megmentsen.
Nem tudom már mit akarok vagy csak úgy érzem.
Bizonytalanság minden, ami körül vesz.
Szeretném azt tenni, amit akarok, de nem tudom, hogy elérem-e, amit akarok.
Nem tudom, hogy megérdemlem-e vagy hogy egyáltalán akarom-e.
Zavaros minden.
A lelkem.
Egyedül vagyok.
Talán mindig is egyedül voltam.
Nem ismernek.
És talán magamat sem ismerem.
Van aki igen?
Szükségem lenne egy támaszra, egy bátorító ölelésre, gyengéd szavakra, de mindez halvány remény.
Zárt ajtó.
Ahová belépni sem érdemes, hogy rám találjon.
2012. október 11.
csütörtök
