Az ajtó nyitva maradt

Mindent feladtál érte.

Boldogságot, szeretetet, megbecsülést.

Mindent eldobtál érte.

Férjed, gyermekeid, csodálatos életet.

Mindened megvolt.

Semmit nem kellett kérned.

Az élet, melyben éltél, nem kellett.

Úgy döntöttél, más utat választasz magadnak.

Az út, mely ismeretlen.

Ami tele van szabadsággal és vággyal.

Szenvedéllyel és birtoklással.

Ám egy nap arra ébredtél, hogy egyedül vagy.

Nincs otthonod, se családod.

Nincs reggeli csók és fekete kávé.

Nincs napsütés, csak bizonytalanság.

Nincs szeretetben teljes, gyermeki ölelés.

Úgy döntöttél, visszatérsz.

Hogy meglásd mit veszítettél.

Amikor megláttak téged, zavarba jöttek.

Sosem gondolták volna, hogy visszatérsz közéjük.

Ők bementek a házba, s egy pillanatra úgy érezted, nincs tovább.

Mivel eldobtad őket, ők sem akarnak téged.

Kinyitottad a szemed.

Az ajtó nyitva maradt.

A lépést neked kell megtenni.

Belépsz az ajtón, vagy végleg becsukod.

2016.11.26., szombat

Miért maradtál?

Mi tartott vissza?

Miért maradtál?

Szeretnél engem?

Bizonytalanság fogott el.

Miért maradtál?

Miért mondod,

hogy szeretsz,

ha menni akartál?

Mi tartott vissza?

Szeretnél engem?

Bizonytalanságom tüntesd el.

Tudni akarom szíved mit rejt.

Nyílj meg nekem.

Mondd, mi tartott vissza,

ha menni akartál?

Tudni akarom,

bármi is legyen a válasz.

Mert én nagyon szeretlek téged.

S ha szerelmünknek ez az ára,

akkor elengedlek.

2015.12.19., szombat

Levelek 14. rész

Elképzelni sem tudom merre halad az életem, mit tartogat még számomra,

egyáltalán tartogat még valamit?

Jó úton járok?

Folyton ezt kérdem magamtól.

Jól csinálom a dolgaim?

Jól van ez így?

Válasz persze nem jön senkitől.

Úgy érzem magam vagyok és ettől a magányosságtól nincs aki megmentsen.

Nem tudom már mit akarok vagy csak úgy érzem.

Bizonytalanság minden, ami körül vesz.

Szeretném azt tenni, amit akarok, de nem tudom, hogy elérem-e, amit akarok.

Nem tudom, hogy megérdemlem-e vagy hogy egyáltalán akarom-e.

Zavaros minden.

A lelkem.

Egyedül vagyok.

Talán mindig is egyedül voltam.

Nem ismernek.

És talán magamat sem ismerem.

Van aki igen?

Szükségem lenne egy támaszra, egy bátorító ölelésre, gyengéd szavakra, de mindez halvány remény.

Zárt ajtó.

Ahová belépni sem érdemes, hogy rám találjon.

2012. október 11.

csütörtök