A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nem ismernek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nem ismernek. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. szeptember 5., szombat

Sokszor van úgy...

Sokszor van úgy, hogy fel kellene adni.
Hátrahagyni mindent.
Kipróbálni az ismeretlent.
Lelépni anélkül, hogy tudnák.
Olyan helyre menni, ahol nem ismernek.
Menekülni mindattól, ami megfojt.
Elzárkózni mindattól, ami méreg.
S lassan hátrahagyni azt, amit megismertél s szerettél.
Ami egyszer többet jelentett minden másnál.
Ami még mindig ott él benned.

2020.08.12., 21:31

2012. december 3., hétfő

Levelek 14. rész


Elképzelni sem tudom merre halad az életem, mit tartogat még számomra,
egyáltalán tartogat még valamit?
Jó úton járok?
Folyton ezt kérdem magamtól.
Jól csinálom a dolgaim?
Jól van ez így?
Válasz persze nem jön senkitől.
Úgy érzem magam vagyok és ettől a magányosságtól nincs aki megmentsen.
Nem tudom már mit akarok vagy csak úgy érzem.
Bizonytalanság minden, ami körül vesz.
Szeretném azt tenni, amit akarok, de nem tudom, hogy elérem-e, amit akarok.
Nem tudom, hogy megérdemlem-e vagy hogy egyáltalán akarom-e.
Zavaros minden.
A lelkem.
Egyedül vagyok.
Talán mindig is egyedül voltam.
Nem ismernek.
És talán magamat sem ismerem.
Van aki igen?
Szükségem lenne egy támaszra, egy bátorító ölelésre, gyengéd szavakra, de mindez halvány remény.
Zárt ajtó.
Ahová belépni sem érdemes, hogy rám találjon.


2012. október 11.
csütörtök