Sírni tudnék

Sírni tudnék, de nem tudok.

Könnyeim elapadtak rég.

Már nincs bennem félelem, düh, keserűség.

Csak a mély és őszinte magány.

Sírni tudnék, létem nincstelen.

Könnyeim felszáradtak rég.

Már nincs bennem semmi érzelem.

Egyedül vagyok.

Sírni tudnék, de már nincs miért.

Hisz minden elmúlt körülöttem.

Az utam a végéhez közeleg.

Csak fény helyett sötétség borít be.

2017.08.21., hétfő

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 5. rész

KESERŰSÉG...


Hevesen lüktető vágy,
gyötrő kíntól égő látomás.
Ezernyi szilánk szúrja,
sebezve tör elő újra.

Nincs akaraterő,
nincs nyugalom.
Csendesen hozza el,
a várva várt sóhajod.

Harcol a lelkével,
kísérti a múltja.
Szíve jeges börtönéből,
küzd újra meg újra.

MINT...

Mint egy szempár a holdfényben,
mint egy szerelmes szó a sötétben.
Elmondani nem lehet,
elemészti az életed.

Mint egy érintés a messzeségben,
mint egy halk suttogás az éterben.
Karjaidba zárni,
s az igazat suttogni.

Mint egy gyönyörű lovag az éjben,
mint egy rózsa a nyári szélben.
Öleld, csókold, amíg csak lehet.

Neved mondja halkan,
ajkával édesget,
szeméből árad öröme.

S még utoljára annyit: meghalna érted.

SZERELEMHALÁL



Szem elől el nem veszít,
mindig követ téged.
Magányodban magához ölel,
s el nem enged téged.

Éghetetlen vágy tombol benned,
megnyugvásra lelsz, ha rálelsz.
Csak rója útját céltalanul,
de tekintete mindig rajtad van.

S ha kihunynak a fények,
s elszállt minden lélek.
Hű halálhoz örökre leláncolva tart téged,
együtt ereszkedtek le az örök mélybe.