Vegyes érzelmek IV.

Vegyes érzelmek III.

Költeményeim!!! 21. rész

A BARÁTSÁGOT NEM LEHET ELVESZÍTENI,
A BARÁTOKAT NEM LEHET HÁTRAHAGYNI.
MERT ÉLETED MAJDNEM MINDEN NAPJÁN OTT VANNAK VELED,
S TE IS OTT VAGY NEKIK,
MERT MINDEGYIKŐTÖKNEK SZÜKSÉGE VAN A MÁSIKRA.

******************

A BARÁTSÁGOT NEM LEHET SZÍNLELNI,
NEM LEHET FÉLVÁLLRÓL VENNI.
MERT A BARÁTSÁG NAGYON FONTOS DOLOG,
BARÁTOK NÉLKÜL ÉLNI NEM LEHET.
S MINDEGY MENNYI IDŐ TELIK EL,
A BARÁTOK MINDIG OTT LESZNEK VELED.

********************

AMIKOR MEGBÁNTUNK VALAKIT,
EGY BOCSÁNATKÉRÉSSEL,
NÉHA AJÁNDÉKKAL AKARJUK MEGVIGASZTALNI.
DE VAJON AZ A SZÓ,
HOGY BOCSÁNAT ÉR IS VALAMIT?
AZ AJÁNDÉKKAL KI LEHET ENGESZTELNI?
ÉS AZ, AKIT MEGBÁNTOTTUNK ELFOGADJA MINDEZT VAGY ELFORDUL TŐLÜNK?
MÉG MIELŐTT EZT MEGTESSZÜK,
SAJÁT MAGUNKTÓL IS BOCSÁNATOT KELL KÉRNÜNK,
MERT MEGBÁNTOTTUK AZT,
AKI FONTOS NEKÜNK.

***********************

NÉHA FÉLÜNK,
DE NEM BIZTOS,
HOGY TUDJUK MITŐL.
PEDIG EZERNYI DOLOG VAN A VILÁGBAN,
AMITŐL FÉLHETÜNK.
DE CSAK NÉHÁNYTÓL TUDUNK MEGSZABADULNI,
A TÖBBI TOVÁBB KÍSÉRT.
ÉS HA SZEMBE IS SZÁLUNK VELÜK,
NEM BIZTOS,
HOGY GYŐZHETÜNK.

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 14. rész

ÖRÖK



Lelkem gyötrelme, hogy nem vagy itt velem.
Ajkad ízét érzem szüntelen.
Kedves vagy nekem, ó szerelmem.
Midőn az átok tova tűnik te az enyém leszel.
Tested melegét érzem bőrömön,
édes kísértés ne hagyja el örömöd.
Gyönyörű mind, amit nyújtasz nekem,
de mindennek vége lett, amikor elárultál engem.
Véred tapad bársonyos kezemhez,
az indulatoknak megálljt parancsolni nem lehet.
Ha újra élhetnénk minden egyes napot,
börtönöd soha el nem hagyhatod.
Kínok között élnél, amíg lelked össze nem roppan,
S tested férgek martalékává nem válna.
És ha ez nem lenne épp elég, a játék újra és újra kezdetét veszi,
Mint egy bűvös körhinta csak forog forog szüntelen,
az idő oltalmában várni foglak téged kedvesem.

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 12. rész

Szemeidnek kék színe,

a tengert hozza el nekem.

Íriszének arany ragyogása,

a Nap fénylő gyöngyszeme.

Belenézve pajkos mosoly húzódik,

a fagyos határt is átmelegíti.

S ha árny vetülne rá,

az óceán szívét a magasba emeli.

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 10. rész

 

A gyertya és a hercegnő

Éjjelen s nappalon

halk zene szólal,

szomorú énekét

a szél viszi tova.

Parányi ablakból,
parányi fény pislákol,

egy kis asztali gyertyafény

áld világot.

Mellette ott van ő,

a szomorú hercegnő,

ki egymaga táncol,

tekintetét mindvégig hű társán tartja.

De amint a fény utolsó

lángja is kialszik,

magányos sötétségbe

burkolózik.

Reménykedve várja,

hogy társa visszatérjen,

hogy táncával mindvégig

őt éljenezze.

Az utolsó kattanás jelzi:

lejárt az ideje,

végleg búcsút int a reménynek,

s örökké szunnyadó kedvesének.

Éjjelen s nappalon

halk zene szólal,

szomorú énekét

a szél viszi tova.

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 9. rész

BUTTERFLY

Színes árnyak, színes kavalkád,
színekben pompázó táncoló fénysugár.
Szivárvány színeiben tündöklő lények,
kik égen földön élnek.
Szárnyaik csillámport hagyva maguk után,
köröznek szüntelen a világ minden táján.
Párokba rendeződve éjféli valcert járva,
nászba lépnek égi fáma.
Szertelen játékuk színesíti létük,
midőn a Nap felkel s lemegy,
áttetsző szirmokként hajtanak fejet.
Erdőben, réten, szabadon szállva,
keresik párjukat egy újabb táncra.
Végtelen színekben röpködnek,
végtelen nyugalommal köröznek.
S amikor lecsendesül a környék,
ketten még mindig egymással ölelkezve
a holdfényben fürödnek.
Hófehér lepel ezüst csillogású lágy szél ringatózik
s az éji ének dallamára keringőt járnak végig.
Egybe forr szívük lelkük,
egy új élet reménye köszönti létük.

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 8. rész

VÁMPÍROK NÁSZA

Holdtalan estén,
vámpírok hada jön elő.
Vértől izzadó fogaikkal
új áldozatot keresve
kutatnak szertelen a világban.
Vörös szempárok
világítanak az éjszakában,
meglelve azt,
ki éltető erő számukra.
Sötét éjben,
védtelen harcol az üldözött.
Futva rohan erdőn át,
kísérteties hangok kísérik nyomát.
Nyomában ezernyi árny,
lopva tekintenek rá.
Nem ereszt, amint elkap.
Övé vagy!
Fogva tart,
amíg tart az éjszaka.

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 7. rész

MINDEN...



Te vagy a tűz, ami felperzsel mindent.
Te vagy a fény, ami örökké éget.
Te vagy a szél, ami elfújja bánatom.
Te vagy a víz, ami elmossa magányom.
Te vagy, aki szembeszáll mindenkivel értem.
Te vagy, aki nem fél semmitől.
Te vagy, aki nem riad meg senkitől.
Te vagy az, aki félt, ha baj van.
Te vagy az, aki megvéd, ha van miért.
S te vagy, aki szótlanul is, de bevallja: szeret.



ELTŰNTÉL...



Eltűntél egy hajnalon,
összetörted a szívem egy szép napon.
Végleg elmentél,
nem hagytál hátra semmit,
csak néhány emlékfoszlányt,
mely lassan tovatűnik.



ISMERNED KELL...



Fájdalmas szavak,
álmatlan éjszakák,
váratlan vágyak törnek rád.
Ölelő karok,
ismerős érzés,
szívedben él még.
Arcod takarod,
szemed szomorú,
mosolytalan ajkak,
szorongó gondolat.
Ismerned kell a kínt, hogy szeretni tudj.
Ismerned kell a szerelmet, hogy kínozni tudj.


BÚCSÚZÁS...


Oly gyorsan szállnak az évek,
megállni képtelen.
Tovatűnő képek,
halovány emlékek.

A napfelkeltét várva,
eljön az utolsó nap.
Peregnek az órák, percek,
kattognak az óramutatók.

Látva az egész életet,
mosolyogva köszönsz el.
S fogadod az újat,
ami a naplementével jön el hozzád.




HINNED KELL...


Hinned kell, hogy érdemes élned,
hogy álmaid szövöd szüntelen.
Emlékeket őrzöl s jönnek még újak,
mint egy fotóalbum az életed lapjait lapozod sorra.

Hinned kell, hogy a változás,
ami eléri életed nem csak rossz dolgokból áll majd.
Nem fogsz sietni, nem várod a holnapot,
mert minden nap számít.
Minden nap egy ajándék.

Hinned kell, hogy amikor
gyerekeiddel, unokáiddal töltesz minden egyes napot,
örülni fogsz az életnek.
S ezt tanítod majd nekik is:
Higgy magadban, az életben, melyben élsz,
hogy majd egy nap azt mondhasd: teljes vagyok.

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 6. rész

ÜRES...


Üres vagyok nélküled,
lelkem érted éget.
Üres minden mit teszek,
szívem érted éget.

Üres szavak hozzád szólnak,
szerelemtől duzzad a vágy.
Üres érintés kezedhez érve,
szerelemtől elemészt a láng.




SZÜLETTÉL S ELMÚLTÁL...


Múlnak az évek,
emberek változnak.
Egyik pillanatban láthatók,
másik pillanatban láthatatlanok.
Elfeledett gyermekkor,
átélt ifjúság.
Tova tűnő boldogság,
magányos öreg vonás.
Egyedül léteztek,
egyedül haltak.
A világban a test csak egy megérinthető anyag,
a lélek érinthetetlen fényáradat csupán.
De még így is van, aki emlékszik rá.




SZEMÉBŐL KÖNNY PEREG...



Szeméből könny pereg,
mert rád gondol.
Szeméből könny pereg,
mert rá gondolsz.
Szeméből könny pereg,
mert szeret.
Szeméből könny pereg,
mert te őt szereted.


ZÁRLAT...



Mint egy villám belém csaptál,
átkozottul belém álltál.
Azt hittem minden szupi,
csak később derült ki,
hogy nem is olyan izgalmas ez az egész.
Mert felébredve a hullaházban,
rájöttem a dolog nyitjára.
Nem szerelem volt első látásra,
csak egy kósza villanyos karótól
elszenvedett zárlat.

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 5. rész

KESERŰSÉG...


Hevesen lüktető vágy,
gyötrő kíntól égő látomás.
Ezernyi szilánk szúrja,
sebezve tör elő újra.

Nincs akaraterő,
nincs nyugalom.
Csendesen hozza el,
a várva várt sóhajod.

Harcol a lelkével,
kísérti a múltja.
Szíve jeges börtönéből,
küzd újra meg újra.

MINT...

Mint egy szempár a holdfényben,
mint egy szerelmes szó a sötétben.
Elmondani nem lehet,
elemészti az életed.

Mint egy érintés a messzeségben,
mint egy halk suttogás az éterben.
Karjaidba zárni,
s az igazat suttogni.

Mint egy gyönyörű lovag az éjben,
mint egy rózsa a nyári szélben.
Öleld, csókold, amíg csak lehet.

Neved mondja halkan,
ajkával édesget,
szeméből árad öröme.

S még utoljára annyit: meghalna érted.

SZERELEMHALÁL



Szem elől el nem veszít,
mindig követ téged.
Magányodban magához ölel,
s el nem enged téged.

Éghetetlen vágy tombol benned,
megnyugvásra lelsz, ha rálelsz.
Csak rója útját céltalanul,
de tekintete mindig rajtad van.

S ha kihunynak a fények,
s elszállt minden lélek.
Hű halálhoz örökre leláncolva tart téged,
együtt ereszkedtek le az örök mélybe.

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 4. rész

ELENGEDÉS...


Mikor azt hiszed, hogy szeret.
Mikor azt gondolod, hogy igazat mond.
Mikor szíved minden percében sajog...

Legördül arcodon a könnycsepp.
Benne annak a képe, ki elhagyott.
Hajnalig tartó álmatlan éjszakák.
Fénytelen nap éjében jár...

Gondolj a jóra, szépre.
S mindarra, amit együtt töltöttetek.
Minden perc számít, míg fogja kezed.
S hagyd, hogy elmenjen...

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 3. rész

NEM...


Nem tudják mi az, hogy fájdalom.
Nem tudják mi az, hogy rágalom.
Nem tudják mi az, hogy boldogság...

Néha kicsit fáj.
Néha igen más.
Néha keserű a magány...

Csak egy érzés kell.
Csak egy igaz szó.
Csak kimondani oly jó...

Nem lesz mindig így.
Nem kell tartani.
Nem tudhatjuk mi teszi széppé az életet...

Amíg rá nem jövünk mi magunk, hogy mi tesszük széppé az életet.

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 2. rész

ÉDES...


Édes ajkaid,
forró csókjaid...
Bele sem merek gondolni,
ha más ízlelné...

Vágyak, mely mélyről jönnek,
a felszínre érve,
elborult elmével,
zavart szívdobbanás...

Édes szavak,
minden egyes szó,
mi elhagyja ajkad,
rólam szól...

Csak veled,
karodban várni a hajnal sugarát,
Szemeidben fellelni a csillagok sóhaját...

Gyengéd érintéssel,
átölelnélek, s halkan mondanám:
Szeretlek Téged!

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 1. rész

VALAMI...

Valami váratlan,
Valami ismeretlen,
Valami, ami magához vonz.

Valami érzéki,
Valami felülmúlhatatlan,
Valami, ami megbabonáz.

Valami láthatatlan,
Valami ellenállhatatlan,
Valami, ami belőled árad.

Valami, amit csak te ismersz,
Valami, ami kiteljesít téged,
Valami, ami összeköt minket.