A következő címkéjű bejegyzések mutatása: édes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: édes. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 8., péntek

Mámor

Mámor. Mi oly hívogató.
Mámor. Mi oly ellenállhatatlan.
Sokat. Még. Csak még egy kicsit.
Még...
Egyre csak fogy a sok édesség.
Szaloncukor, bejgli, habkarika.
Mákos, túrós, diós, csokis, epres, banános... finom nyalánkságok.
Gyertek csak.
Gyertek.
Épp hogy felkerültetek a karácsonyi fára és az ünnepi asztalra.
Épp hogy hozzáér az ember... már eltűnt a fele.
Zserbó, muffin, mézeskalács.
Mennyei manna.
Alma, fahéj, piskóta.
Omlós, édes, töltelékes, egyszerű és nagyszerű.
Egyszerűen ellenállhatatlan.

2015.12.30.

2013. október 24., csütörtök

Régi verseim 21.

Pici a kis kicsi.
Cuki pofi.
Édes kis puszedli.
Olvadt cukor.
Kis habos süti.
Nyalom-falom, csókolom.
Mennyei falat, ragadok.
Édes kis semmiség és a mennyiség.
Cukorpalota és királyfi.
Nekem való.
Csak az enyém.
Színes, édes.
Pihe-puha rétes.
Rózsaszínben járok.
Fodros-habos.
Táncot járó kis kalapos.
Édes.
Krémes.
Cuki falat.
Édes.
Krémes.
Habos süti.

2012. március 30., péntek

Válogatott Verseim 15. rész


Minden értéked elveszett,
amikor elárultál.
Minden érzés irántad megszűnt létezni.
Még egyszer nem dőlnék be a hívogató szavaknak,
az édes kis hazugságaidnak.
Még egyszer nem követném el ugyanazt a hibát.

2010. augusztus 23., hétfő

Fantázia dús versek:) 4. rész

Csókja íze édes,
érintése forró.
Minden percben egyre közelebb juttok a tetőfokhoz.
Lassú mozgás,
mely egyre fodrozódik,
mely éget s felperzsel.
Egyre jobban s jobban,
míg végül kielégülten nem fekszetek egymás karjaiban.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A szenvedély, ami felforrósítja tested,
amikor minden mást kiszorítasz fejedből,
amikor minden ösztönöd egyet akar...
Fokozva az izgalmat nem bírsz már magaddal,
s egyre feljebb s feljebb törsz.
És amikor eléred minden erőddel azon igyekszel,
hogy ismét fellobbanj.

2010. augusztus 5., csütörtök

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 2. rész

ÉDES...


Édes ajkaid,
forró csókjaid...
Bele sem merek gondolni,
ha más ízlelné...

Vágyak, mely mélyről jönnek,
a felszínre érve,
elborult elmével,
zavart szívdobbanás...

Édes szavak,
minden egyes szó,
mi elhagyja ajkad,
rólam szól...

Csak veled,
karodban várni a hajnal sugarát,
Szemeidben fellelni a csillagok sóhaját...

Gyengéd érintéssel,
átölelnélek, s halkan mondanám:
Szeretlek Téged!