2010. augusztus 23., hétfő

Fantázia dús versek:) 4. rész

Csókja íze édes,
érintése forró.
Minden percben egyre közelebb juttok a tetőfokhoz.
Lassú mozgás,
mely egyre fodrozódik,
mely éget s felperzsel.
Egyre jobban s jobban,
míg végül kielégülten nem fekszetek egymás karjaiban.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A szenvedély, ami felforrósítja tested,
amikor minden mást kiszorítasz fejedből,
amikor minden ösztönöd egyet akar...
Fokozva az izgalmat nem bírsz már magaddal,
s egyre feljebb s feljebb törsz.
És amikor eléred minden erőddel azon igyekszel,
hogy ismét fellobbanj.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése