JIM MORRISON VERSEI ÉS IDÉZETEI

SZERETLEK
Míg iszod a kávéd, s én a teám,
csak ülünk egymás mellett némán.
Szeretném tudni, most mi lesz,
nem szólsz hozzám, mégis hazudsz nekem.
Emlékszem, aznap késő estig vártalak,
eljöttél, de az ajtóm nyitva maradt.
Azt mondtad, szeretsz, de már nincs miért maradnod,
nem történt semmi sem, mégis minden megváltozott.
Tudod, nehezen alszom el és nehezen ébredek,
és reggelente egy kicsit sírok is,
de azóta más hangot nem hallok meg,
csak egy ajtót, amely lassan becsukódik.
Míg te ittad a kávéd, s én a teám,
csak ültünk egymás mellett tétován.
Lehet még esélyem? Szerethetlek még igazán?
Kérdezlek, de csak a csend felel rá - némán.

AMIKOR A ZENE VÉGET ÉR

Amikor a zene véget ér
és kihunynak a lámpák,
különös félelem fog el.

Gyermekkoromban azt mondták,
egyszer majd bizonyosan meghalok.

Mikor a zene véget ért,
a lámpák kihunytak,
összeestem a színpadon,
átéltem a saját halálom.

"A művészet díszíti fel börtönünk falát és tart meg minket némának és közömbösnek."

"Tegnap éjjel álmomban sütött a hold és táncoltam.
Hangom csuklott törötten, szellemek jártak körömben.
Nyelvem alatt izzó parázs, három napig tart a varázs.
Féltem, arcom földbe fúrtam, hideg verejtékben úsztam,
Vállamra ültek szellemlények, farkasszemet velük nézek.
Nem mondtak ők semmit talán, csak két szót súgtak:
Párizs, Halál."

"A barát az, aki teljes szabadságot ad neked, hogy kibontakoztasd magad."

"Ne reménykedj, hiszen mindannyian ismerjük a történetet: csókjával árul el az, aki szeret."

"Ismerem azokat a szavakat, amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz, mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról, amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem. Nem vagyok kém, csak szeretlek."

"Kedvesem, fáj, hogy ezt kell mondanom:
tegnap még szerettelek, ma már gyáván elfutok.
Ez csak egy levél, szavakba önteni nem tudom,
nem hazudok neked, nincs miért maradnom."