Hevesen lüktető vágy,
gyötrő kíntól égő látomás.
Ezernyi szilánk szúrja,
sebezve tör elő újra.
Nincs akaraterő,
nincs nyugalom.
Csendesen hozza el,
a várva várt sóhajod.
Harcol a lelkével,
kísérti a múltja.
Szíve jeges börtönéből,
küzd újra meg újra.
MINT...
Mint egy szempár a holdfényben,
mint egy szerelmes szó a sötétben.
Elmondani nem lehet,
elemészti az életed.
Mint egy érintés a messzeségben,
mint egy halk suttogás az éterben.
Karjaidba zárni,
s az igazat suttogni.
Mint egy gyönyörű lovag az éjben,
mint egy rózsa a nyári szélben.
Öleld, csókold, amíg csak lehet.
Neved mondja halkan,
ajkával édesget,
szeméből árad öröme.
S még utoljára annyit: meghalna érted.
mint egy szerelmes szó a sötétben.
Elmondani nem lehet,
elemészti az életed.
Mint egy érintés a messzeségben,
mint egy halk suttogás az éterben.
Karjaidba zárni,
s az igazat suttogni.
Mint egy gyönyörű lovag az éjben,
mint egy rózsa a nyári szélben.
Öleld, csókold, amíg csak lehet.
Neved mondja halkan,
ajkával édesget,
szeméből árad öröme.
S még utoljára annyit: meghalna érted.
SZERELEMHALÁL
Szem elől el nem veszít,
mindig követ téged.
Magányodban magához ölel,
s el nem enged téged.
Éghetetlen vágy tombol benned,
megnyugvásra lelsz, ha rálelsz.
Csak rója útját céltalanul,
de tekintete mindig rajtad van.
S ha kihunynak a fények,
s elszállt minden lélek.
Hű halálhoz örökre leláncolva tart téged,
együtt ereszkedtek le az örök mélybe.
Szem elől el nem veszít,
mindig követ téged.
Magányodban magához ölel,
s el nem enged téged.
Éghetetlen vágy tombol benned,
megnyugvásra lelsz, ha rálelsz.
Csak rója útját céltalanul,
de tekintete mindig rajtad van.
S ha kihunynak a fények,
s elszállt minden lélek.
Hű halálhoz örökre leláncolva tart téged,
együtt ereszkedtek le az örök mélybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése