Költeményeim!!! 20. rész

Te voltál neki a fény, aki mutatja az utat.
Te voltál neki a levegő, akiért élt.
Te voltál neki a tűz, aki felemésztette.
Te voltál neki a minden, akiért mindent megtett.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sebzett a lelked, mert hűtlen volt hozzád.
Sebzett a szíved, mert csalódtál benne.
Sebzett a tested, mert odaadtad magad,
s ő csak kihasznált téged.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szíved ezerszer dobban, ha őt látod.
Szíved hevesen lüktet, ha hozzád szól.
Szemeid le sem veszed róla,
őt nézed egyfolytában.
Szemeid könnybe lábad,
ha feléd közelít.

******************************************************

A szerelem egy csapda, amibe ha bele zuhansz szorosan tart téged.
Kínoz, gyötör, ellenállhatatlanul vonz téged,
s minden egyes alkalommal valami újat ad neked.
Ebből a csapdából sosem szabadulhatsz,
ha már mélyen érintette szíved, lelked s tested.
De ha mégis elengedne,
akkor hatalmas üresség lesz életed.
S ezt az ürességet nehezen lehet pótolni,
mert egy igaz szerelem létezik,
s az is mindig megsebez.

***************************************************

Miben vagy te más, mint a többi ember?
Kedves, szerető lény, aki mindenkire számíthat.
Egy olyan ember, aki nem fél megmutatni önmagát.
És, aki nem hagyja veszni mindazt,
amit már felépített maga körül.
Ne hagyd, hogy mások ítélkezzenek feletted,
mert az ember, csak saját maga fölött ítélkezhet.