Mikor...

Mikor...

Mikor felkel a Nap,

s kisétálsz a fénybe,

ott látod őt tűzvörös fényben.

Mikor megfordul,

szeme parázslik,

kinyújtja kezét feléd.

Mikor szíved hevesen lüktet,

ő megérzi s mosolyog közben,

elérve téged átölel.

Mikor egymás szemébe pillantotok,

a szerelem köztetek fellobban,

túlhevül a szenvedélyben.

Mikor ajkad az övéhez ér,

kihagy a lélegzeted,

elveszett az oxigén.

Mikor búcsút intetek egymásnak,

nem kell sokáig várni,

mert eljő az éjszaka s vele együtt az ámulat.

2013. április 4.

csütörtök

Fantázia dús versek:) 4. rész

Csókja íze édes,
érintése forró.
Minden percben egyre közelebb juttok a tetőfokhoz.
Lassú mozgás,
mely egyre fodrozódik,
mely éget s felperzsel.
Egyre jobban s jobban,
míg végül kielégülten nem fekszetek egymás karjaiban.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A szenvedély, ami felforrósítja tested,
amikor minden mást kiszorítasz fejedből,
amikor minden ösztönöd egyet akar...
Fokozva az izgalmat nem bírsz már magaddal,
s egyre feljebb s feljebb törsz.
És amikor eléred minden erőddel azon igyekszel,
hogy ismét fellobbanj.