A következő címkéjű bejegyzések mutatása: születtél s elmúltál. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: születtél s elmúltál. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 8., szerda

Újabb költeményeim!!! 6. rész

Hajthatatlan vágy űz, úgy éget.
Megsebezni mégis úgy félek.
Neved suttogom az éjszaka leple alatt.
Arcom könnyeim mossák, mert hiányzol nagyon.
Alig várom, hogy ölelő karjaidba bújjak.
Hogy lássam arcod s kedves mosolyod.
Addig magányomban a Holdat kémlelem.
Míg el nem jössz a reggel első fényében.

xxx

Kegyetlenség kimondani is de vége.
Nem érzek szerelmet irántad már egy ideje.
Nem érzek magányt, ha távol vagy.
Nem érzem azt, hogy te az enyém vagy.
Elmúlt minden, ami köztünk volt,
nincs miért tagadni.
A szakítással csak megkíméljük egymás életét.
Ezért sem érzek szomorúságot, hogy elmész.
Tudom, hogy mindkettőnknek így jobb lesz,
te is és én is külön utakon megyünk.
Ha egyszer mégis összetalálkoznánk,
a szépre s jóra gondoljunk csupán.

xxx

Véget ért egy nagy szerelem,
kevesebbel is beérted.
Nem tudtál egy nő mellett sem megmaradni,
mert véred hajt szüntelen.
Ostromlod a szíveket,
s csábítottál rendesen.
Amikor mégis meglelted kinek szíved adhatod,
mégis úgy döntöttél faképnél hagyod.
Úgy tűnt nem bánkódsz miatta,
de később rájöttél, hogy hibát vétettél.
Hiába akartad visszaszerezni,
az ő szíve már másért epekedik.

2010. augusztus 5., csütörtök

SAJÁT KÖLTÉSZET!!! 6. rész

ÜRES...


Üres vagyok nélküled,
lelkem érted éget.
Üres minden mit teszek,
szívem érted éget.

Üres szavak hozzád szólnak,
szerelemtől duzzad a vágy.
Üres érintés kezedhez érve,
szerelemtől elemészt a láng.




SZÜLETTÉL S ELMÚLTÁL...


Múlnak az évek,
emberek változnak.
Egyik pillanatban láthatók,
másik pillanatban láthatatlanok.
Elfeledett gyermekkor,
átélt ifjúság.
Tova tűnő boldogság,
magányos öreg vonás.
Egyedül léteztek,
egyedül haltak.
A világban a test csak egy megérinthető anyag,
a lélek érinthetetlen fényáradat csupán.
De még így is van, aki emlékszik rá.




SZEMÉBŐL KÖNNY PEREG...



Szeméből könny pereg,
mert rád gondol.
Szeméből könny pereg,
mert rá gondolsz.
Szeméből könny pereg,
mert szeret.
Szeméből könny pereg,
mert te őt szereted.


ZÁRLAT...



Mint egy villám belém csaptál,
átkozottul belém álltál.
Azt hittem minden szupi,
csak később derült ki,
hogy nem is olyan izgalmas ez az egész.
Mert felébredve a hullaházban,
rájöttem a dolog nyitjára.
Nem szerelem volt első látásra,
csak egy kósza villanyos karótól
elszenvedett zárlat.