Újabb költeményeim!!! 6. rész

Hajthatatlan vágy űz, úgy éget.
Megsebezni mégis úgy félek.
Neved suttogom az éjszaka leple alatt.
Arcom könnyeim mossák, mert hiányzol nagyon.
Alig várom, hogy ölelő karjaidba bújjak.
Hogy lássam arcod s kedves mosolyod.
Addig magányomban a Holdat kémlelem.
Míg el nem jössz a reggel első fényében.

xxx

Kegyetlenség kimondani is de vége.
Nem érzek szerelmet irántad már egy ideje.
Nem érzek magányt, ha távol vagy.
Nem érzem azt, hogy te az enyém vagy.
Elmúlt minden, ami köztünk volt,
nincs miért tagadni.
A szakítással csak megkíméljük egymás életét.
Ezért sem érzek szomorúságot, hogy elmész.
Tudom, hogy mindkettőnknek így jobb lesz,
te is és én is külön utakon megyünk.
Ha egyszer mégis összetalálkoznánk,
a szépre s jóra gondoljunk csupán.

xxx

Véget ért egy nagy szerelem,
kevesebbel is beérted.
Nem tudtál egy nő mellett sem megmaradni,
mert véred hajt szüntelen.
Ostromlod a szíveket,
s csábítottál rendesen.
Amikor mégis meglelted kinek szíved adhatod,
mégis úgy döntöttél faképnél hagyod.
Úgy tűnt nem bánkódsz miatta,
de később rájöttél, hogy hibát vétettél.
Hiába akartad visszaszerezni,
az ő szíve már másért epekedik.