Szerelem nélkül
Mimnermos
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze nélkül?
Jobb meghalni, ha már nem melegíti szivem
titkos boldogság, mézédes csókcsere, nászágy!
Tépi mohón fiatal éve virágait a
férfi s a nő... De ha rádnehezűl a siralmas öregkor,
s hervad a szépség, és rokkan a régi erő,
folyton marja szived táját a hideg keserűség,
kedvtelenűl nézed, hogy süt a nap sugara,
gyűlöletes vagy az ifjak előtt, kinevetnek a nők is:
így veri-sujtja a sors szörnyü kegyetlen a vént.
(Szabó Lőrinc)
Vallomás
Sulpicia
Megjött végre a várt szerelem, forr tőle a vérem,
bármit szól a világ, nem tagadom le ma már!
Meghallgatta dalom panaszos szavait Cytheréa,
és elküldte nekem rég keresett szeretőm.
Megtartotta szavát: örömöm kifecsegheti írigy
nyelvvel akárki, akit még ily öröm sosem ért.
Már semmit sem irok titkos táblákra ezentúl,
hadd tudják: szeretem, s büszke vagyok, ha szeret!
Boldogság ez a bűn; a szemérem lenne ma vétek,
egymáshoz méltó két szerető szeret itt!
(Radnóti Miklós)
Cynthia Baiaeban
Propertius
Cynthia, hogyha a víg Baiaet odahagyva kirándulsz,
sziklás partra, ahol Herkules útja futott,
vagy mikor arrafelé kószálsz, hol az isteni tenger
százalakú táncát lejti Mizénum alatt:
gondolsz rám? gondolsz a sok éjszaka sok gyönyörére?
őriz-e még a szived, képemet őrzi-e még?
vagy kiszakított már valaki ölelő dalaimból?
Cynthia, elszakitott egy hazug, új szerelem?
Néma tavon valahol jobb volna, ha másfele élnél,
csönd, víz, két evező, vinne a könnyü ladik,
és jobb volna az is, ha mulatva magányos öbölben
egymagad úszkálnál a hasadó vizeken,
mint hogy most elegáns strandon heverészve az aljas
hízelgésre figyelsz, mely telezsongja füled.
Őre ha nincs, bizony elbukik egy-kettőre a gyarló
lány, és mit neki a tegnapi esküdözés!
Hű vagy, igaz, sose hullt még folt a nevedre; - hiába,
még árnyéktól is félt az igaz szerető.
Megharagudni tehát tilos, és soraim ha ma kissé
megszomorítottak, bűnük: a rémületem.
Ó, mert nálad nem drágább nekem édesanyám se;
nélküled élni? minek! semmi se kellene már!
Te vagy az otthonom, ó, szüleim te, te, Cynthia, csak te
mindenem, életem és minden időm öröme!
Mért nevetek, sírok? ha barátom kérdi akárki,
azt felelem mindig: "Cynthia... ő az oka!"
Hagyd el hát Baiaet mielőbb, hagyd, kérlek, a romlást,
sok szerelemnek adott már temetőt az a part!
Pusztulj el, Baiae, becsület csapdája, kerítő!
Pusztulj el, szerelem gyilkosa, ég tüze rád!
(Szabó Lőrinc)
Paul Éluard
Aranyos ajkaid
Aranyos ajkaid énbennem nem kacagnak,
csillagzó szavaid oly mélyértelmüek,
hogy éveim, halálom és ifjuságom éjén
minden zajból felém a te hangod remeg.
A selyem hajnalon, hol tenyészik a fagy,
és a veszendő kéj a tűnt álmot siratja,
a nap karjai közt ébredő test vacogva
gondol csak arra, hogy a szíve visszatér.
Zöld erdők emléke, köd, melyben elmerültem,
magamra zárva két szemem, tiéd vagyok,
rajtad csügg életem, s már nem tudom lerázni
a szörny semmittevést, amibe dönt szerelmed.
(Somlyó György)
És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom ami virraszt
Vágy betölteni csillapítni éhség
Egy jó egy tiszta szív
Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet amit meg kell osztani.
(Somlyó György fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése