Egy gyönyörű kertben álldogálok,
gyönyörű szirmokkal teli fákkal.
Gyönyörű minden, ami itt terem,
gyönyörű az is, ami vagy nekem.
***
Oly szép a tenger, nyugodt s csendes.
Oly szép a naplemente.
Oly szép a homok, puha s meleg.
Oly szép a nyári est.
Oly szép a szemed, fénylő s kéken ragyogó.
Oly szép, hogy mi ketten itt vagyunk.
Oly szép, hogy mindez csak álom.
***
Énekelj nekem, hallani akarom a hangod.
Bársonyos s szép, ahogy dúdolsz.
Énekelj nekem, csak nekem.
Hogy tudjam mit jelentek neked.
***
Felettébb különös álmom volt az éjjel, te voltál benne.
Csak szótlan néztük egymást, szemedben az én szemem ragyogott tovább.
De amikor megérintettük egymást, lassan távolodni kezdtünk.
Az álom véget ért ugyan, de az érzés megmaradt: hiányzol nagyon.
***
Azt gondoltam az élet habos torta.
Minden klappol alakul majd.
Hogy csak a haverok, buli meg a fanta.
De az élet egy kőkemény kődarab,
és hogy nem is olyan édes.
Mert, ha egyszer megismered az édest,
a keserű sem maradhat el.
A szép pillanatok mellé a csúf is hozzápárosul,
s mint egy konyhaművész,
az étel gyorsan kifut.
S amint helyrebillen minden,
s azt hiszed minden oké,
megint megüt a guta,
s az ételnek is oda.
De miért ételhez s süteményhez mérem az életet?
Mert az életet is el lehet sózni,
s lubickolhatsz benne egy jó ideig,
de van amikor édesen töltöd napjaid,
s nem bírod abbahagyni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése