Latin muzsika a szívem pengetője.
Lüktető vággyal éldegélek szüntelen.
Forró, akár a tengerparti homok.
S épp oly nyugtató, mint egy ringató hintó.
***
Hajnali dal zümmög a fülemben.
Ágyamon fekszem s hallom neszedet.
Illatod elbódít engem.
Szemed a fényt váltja fel nékem.
Itt vagy mellettem s nekem ez így jó.
Ölelhetsz, csókolhatsz ameddig akarod.
Egyedül vagyok e rengeteg világban.
***
Dús sötét haj,
örvénylő szemek.
Orra parancsoló,
ajka csókra nyíló.
Nincs mentség ő az Igazi,
ki gyengéd öleléssel,
hívogató szókkal elvarázsol engem.
Nem álom,
se illúzió.
Ő itt van előttem,
nem bánom ha nem érinthetem,
de legalább láthatom.
Szeme, mint az örvény,
rabul ejtett engem.
Kezei bilincsben fogva tart örökre.
Csak egy pillantás,
csak egy érintés és mindennek vége.
Érzem,
látom,
hallom,
mégsem érintem.
Nekem így is jó,
csak maradjon mellettem.
***
Üt az óra,
peregnek a napok,
elmúltak az évek,
és te még mindig eszembe vagy.
Nem érzem a meleg fuvallatot,
amit egykor te hoztál nekem.
Most hideg minden,
mert te elmentél nélkülem.
Nincs nevetés,
boldogság,
ezt is elvitted tőlem.
Hol vagy,
hol látlak még egyszer.
Vagy talán már nem is jössz el értem?
Így andalog az élet,
üt az óra,
peregnek az évek.
Sóhajom messze száll tőlem,
hátha elér egyszer téged.
***
Vágyak, álmok szertefoszhatatlan.
Szerelem elmúlik gyorsan.
Gyors léptű, megfoghatatlan.
Elsuhan a kezeim közül.
Nem látom merre megy,
hová tart most éppen.
Most elhagyott,
de remélem egyszer engem is észrevesz.
***
Madarak szállnak ott az égben,
új helyekre költöznek innen.
Kíváncsian nézek utánuk,
és arra gondolok én úgy szárnyalhatnék.
Nem, nincs szárnyam,
hogy én is elmenjek valamerre.
Meleg, napsütötte égtájra,
ahol csendben élhetek.
De elképzelem, s velük együtt tartok,
hogy újra lássam őket.
Mindig velük szárnyalok,
hogy ne hagyjam el őket.
***
Aranyhomok fedi el az utat.
Kék tenger hullámok követik álmomat.
Sirályok hada söpörnek az égen.
Vigyázzák álmomat, amit el kell hogy érjek.
Puha léptű, sima homokparton sétálok egyedül a változó Holddal.
Ő az én párom, ki hallgat s megért, s nem hagy el engemet el soha.
Felhők és csillagok állítják el útját,
de újra megtalál s együtt megyünk tovább.
Csendben ülök egy sziklán, fejem felett a Hold.
Együtt nézünk a távolba, hol ránk talál a szeretet.
Hát mit is mondhatnék:) Vannak benne érdekes momentumok:) Visszaolvasva a régi verseimet felleltem az akkori hibáimat. Ezeket benne is hagytam. Kivehettem volna, de nem tettem. Szóval mára ennyi!!! Majd még jövök!!! Christin Dor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése