Régi verseim még nagyon amatőr módon:) 1. rész

Bevezetés: Lehet, hogy ezek a versek már szerepelnek a blogban, nem tudom pontosan és elég nehéz lenne már utánanézni, annyi versem van.:) Ezek a versek nagyon régiek, nagyon amatőr design, de talán szerethető.:) Jó olvasást hozzá!!!

Csókod perzselő, mely az érintésed.

Ölelj hát tovább, és én boldoggá teszlek.

Együtt lehetünk napokig, évekig.

Szeressük egymást, éljünk így továbbra is.

Ne engedd, hogy elszakítsanak.

Ne hallgass a gúnyos pletykákra.

Nincs értelme, ha a veszekedésnek élünk.

Éljünk a mának s ne várjuk a holnapot.

Veled lenni jó, gyengéd, simogató.

Álmomban reméltem s végre megvalósult.

Szeress és ne engedj el és én örökké boldoggá teszlek.

Ne hallgass másra, higgy a jónak, s meglátod semmi baj nem ér majd.

Hagyd a rosszat, s élvezzük ami van.

Tovább is megyünk csak együtt lehessünk.

***

Keserű az élet, nincs már értelme.

Boldogan élni, csak múló élvezet.

Az én barátom most már a komorság.

Ő éltet ezután.

Senki sincs ki megvigasztal, ki megért, s meghallgat.

Elmúlt ez az év is, nem tér már vissza.

Örökre így élek?

Nem hallgat meg senki?

Hát ki vagyok én, hogy bánatomat mégis elsírjam.

Könnyek már nem folynak, régen elapadt már.

Nem értem az életet csupán.

Csak szeretetre vágyom, mégsem adják meg?

Hiába a sok könyörgés?

Nem értenek meg.

Nem értenek meg, s nem hallgatnak meg se.

Így élni tovább, így könnyebb talán.

***

Szívemet nem gyógyítja semmi.

Nagy üresség tátong ott helyben.

A boldogságot felváltotta a szomorúság.

Egyedül vagyok immár.

Nincs semmi gyógyír, nem hat rá semmi.

Együtt élek vele, nem fáj már semmi.

Nem érzem a testem.

Bénultan fekszem.

Egyedül vagyok, nincs velem senki.

Te voltál a minden levegő, fény, illat.

Mit elloptak, s eltiportak egyszer.

Te voltál a boldogság, remény, ki megvált.

S most eltiport, és itt állok árván.

Árva volnék én?

Csak úgy érzem, mégis szívem egy része betegen fekszik.

Nincs szó, se kérés, se egy vallomás, mely begyógyítaná elkeseredett szívem.

***

Nincs olyan nap, hogy ne gondoljak reád.

Távol vagy mégis tőlem.

Eltűntél előlem, nem találtalak.

Arcod mégis berajzolta magát a lelkembe.

Rabod vagyok, bilincs fogja testem.

Te mégis messze vagy, nem érlek el könnyen.

Veled mégis más az élet.

Több fény van bennem.

Rólad szól e vers.

Ne felejts el könnyen.