Mit jelent hiányozni a másiknak?

Mit jelent hiányozni a másiknak?

Már nem foghatod a kezét, mikor sétálni indultok.

Már nem bújhatsz hozzá, mikor dörög az ég.

Már nem csókolhatod látványosan s megbotránkoztatón.

Már nem ölelheted meg, hogy ezzel is tudasd vele, szereted.

Már nem beszélhetsz neki mindarról, amiről korábban igen.

Már nem aludhatsz mellette, mikor ő csak téged nézne.

Már nem ébresztheted apró csókokkal és forró kávéval, mikor ő még csak ébredezik.

Már nem simogathatod meg csak úgy, mert jól esik.

Már nem ülhetsz szemben vele és nézheted, ahogy reggelizik.

Már nem vehetsz neki ajándékot, mikor mástól megkapja ugyanazt.

Már nem tervezgethetsz vele, mikor ő mással teszi.

Már nem kérheted, hogy jöjjön vissza, mikor ő másként választott.

Hiába nézel utána reménykedve.

Hiába kéred az égieket.

Hiába mondanád, hogy szereted.

Hiába epekedsz utána.

Ő már mással él.

Ő már másvalakié.

Ugyanazok a mozdulatok.

Ugyanazok a pillanatok.

Csak kicsit másképp.

Csak kicsit fájóbb.

Mert nem te vagy vele.

S hiánya csak erősebb lesz, ha nem lépsz tovább.

2018.06.28., csütörtök

Mindenkinek van egy saját története

Mindenkinek van egy saját története a szerelemről,

a szenvedésről,

az örömről,

a bánatról,

a mosolyról,

mely megszépítette életünk,

a szavakról,

melyek megbántották életünk.

A szerelemről,

mely tűzörvényként hatolt be szívünkbe.

A szenvedésről,

mely sok fájdalmat szült.

Az örömről,

ami apró ajándékként hullott ölünkbe.

A bánatról,

mikor könnyeinket próbáltuk elrejteni.

A mosolyról,

mi hamis ábránd volt csupán.

A szavakról,

mi kedvesek voltak lelkünknek.

Az érintésről,

ami visszatartott vagy eltaszított minket.

A csókról,

mely égetett s sebzett egyszerre.

Az ölelésről,

mely szorított s elengedett.

A viszontlátásról,

mely összetört vagy boldoggá tett.

Mindenkinek van egy saját története,

ki hogyan élte meg,

mennyi emlékei lettek általa s gondol vissza a múltra.

2015.12.18., péntek

Levelek 7. rész

Christin Dor - Legújabb verseim 1. rész

Holdfény világítja meg az óceán kéklő egét,

habjainak lágysága simítja ki a homok ráncait.

Csillagösvény szántja végig az eget,

szikrázó mosollyal tekintenek reánk.

***

Üzeneteket hagyunk egymásnak a hajnali fény első sugarával,

szerelmünket írjuk le pár sorba s csókkal pecsételjük azt.

***

A világ bármely részén is legyél,

én mindig gondolok rád.

Nincs azaz idő,

mely meggátolna benne.

Érezlek téged,

minden mozdulatod.

S ha felnézek az égre,

tudom te is rám gondolsz.

***

Messze földön tőlem távol vagy,

mindketten más világhoz tartozunk,

de mindketten ugyanazt akarjuk.

Egymást.

***

Ölellek kedvesen,

szeretlek hevesen.

Ölellek bátortalanul,

szeretlek érdemtelenül.

Ölellek forrón,

szeretlek mohón.

Ölellek félelemmel,

szeretlek kétségbeesetten.

***

Szeretlek titokban,

szeretlek míg élek.

Szeretlek kitartóan,

szeretlek fájdalmasan.

Szeretlek,

míg világ a világ.

Szeretlek éltemben s holtamban.

Szeretlek,

míg karomban tarthatlak.

***

Egy gyémántgyűrű maradt utánad csak,

fénye eltompult,

ahogy szerelmed is homályba fordult.

Az ujjamon hordom továbbra is,

hogy emlékeztessem magam bukásodra.

***

Elhalmoztál ajándékokkal:

gyémánttal,

arannyal,

brilliánssal.

De egyetlen dolgot hiába kértem tőled,

azt nem adtad nekem.

És az nem más,

mint a szíved.

Ujfalvy Krisztina

A hold

Szebb idők, szebb estvék még szebb királynéja,
Nemesebb érzésű lelkek barátnéja,
Szép hold! andalgásom, enyelegvén veled,
Engedd el, ha bennem most irigyed leled.
Annál inkább, mivel találhatsz még sokra,
Szemeid magoknak kivánó társokra:
Kik ha határtalan látásodat birnák,
Távollétők terhét könnyebben hordoznák.

Igen nagy csillagzat! te, felettünk úszva
Tekinteteinket magad után húzva,
Nézed: világodat ki miként használja,
Ki a vanért búsul, ki hogy nincs sajnálja.
Ki többekkel vigad; ki lehajtott fővel
Perel a multakkal, harcol jövendővel;
Ki sokat veszítve azt hiszi ismétlen,
Hogy más minden boldog, csak ő szerencsétlen.

Ki a sétálókat csak szegletből nézi,
Mások víg lármája kedvét nem igézi:
Gondolja, nevessen, fecsegjen csak a száj,
Attól nem felejti egyik is, hogy – hol fáj.
Kicsendesült háza ablakára dőlve
Bánja, sok jó célja mert hever elölve;
Más pedig kénytelen magát megtagadni,
S bár szíve nincsen honn, másokkal mulatni.

Kit egy megszólamlott muzsika elnémít;
Kit a legszelidebb ének is elrémít;
Mert futja mind aztat, valami érzésit
Bájolja: kerüli tört szíve vérzésit.
Ki maga ragadja elő muzsikáját,
S azon veri, fujja ki szíve fájdalmát.
Ki könyes szemeit egy zöld sírra vetve
Zokogja, mindene hogy ott van temetve.

Ki a társaságnak erővel s fösvényen
Áldozott: magáé most egy kert ösvényen;
Ki felvasalt fővel, merevített nyakkal
Birkózik a már megszokott erőszakkal;
Ki ismét holnapra élesíti nyelvét
Hogy nálánál jobbnak rágja jó hírnevét;
Ki azt fontolgatván, hogy mi a boldogság:
Megállítja, hogy az egészség s szabadság.

Kit éltet, kit pedig gyötör a szerelem;
Ki esküszik: élni, hogy csupa gyötrelem;
Ki, de vajjon hány van? hogy gyönyörködését
Mutatja be neked, s megelégedését:
De titokban sohajt, s kiért nem mondhatja;
Fájdalmát egyedül önmagának tartja.
Érzi, hogy változni egy szerencsés játék,
És állhatatos szív mily kínos ajándék.

Ki pedig egy komor s hült keblű párjával,
Ezüst képed elől fordított orcával,
Szobájának olyan ülését keresi,
Honnan haladásod bús szívvel nézheti:
Ekként kerüli ki szemed, mindazáltal
Látsz te előfüggőn s az üvegen által;
S így is oda hozod, hogy vándor képzete,
Mindent előhordva, kerengjen mellette.

De ki számlálhatná azokat mind elé,
Akiket s amiket láthatsz mindenfelé?
Hogy hányképpen óhajt kiki boldogságot:
A szabad rabságot, a rab szabadságot.
Újabb kivánságink a régit elnyelik…
Jó éjszakát szép hold! az éj majd eltelik.
S bár társaságodtól nem örömest válom:
Szükség, hogy újítson engem is az álom.

Melody poems 15. rész

Csengők hangja szállnak a szélben,

Mikulás jő az éji égen.

Száll a szélben,

suhan az árnyéka.

Tele a puttonya,

tele van ajándékkal.

Te is kapsz tőle,

mégha rossz is voltál.

Mert minden gyermek egy ajándék,

s egy ajándéknak ajándék jár.

Csak köszönd meg neki,

s ő jövőre is eljön hozzád.

Christin Dor Versei - Elmúlás

Christin Dor Versei

-

Elmúlás

Semmi sem töri meg jobban az embert,

mint az elmúlás jelenléte.

Szeretteink egyik napról a másikra eltűnnek.

Emlékeiket őrizzük,

míg élünk.

Az élet mégis egyre csak halad.

S mi magunk is megöregszünk.

***

Éjfél tájban hív a harangszó.

Búsan kondul a toronyban.

Fájdalom lepi el a szíveket.

Egy lélek ismét eltávozott.

Senki nem tudja hova,

hogy a mennybe vagy a pokolba.

Utolsó óráján a vén harangszó kísérte.

Ő tudja csak merre ment.

***

Mikor még gyermekként szaladgált,

önfeledt volt s védtelen.

Az életet ajándéknak fogta fel.

Nem foglalkozott mással csak a jelennel.

Boldog volt akkor is,

amikor elment.

***

Emlékek élnek benned a múltról.

Egy-egy pillanat mi örökre beléd vésődött.

Soha vissza nem térő dolgok,

mik egykor az életed része volt.

Volt, ami végül elmúlt.

S mindig újak lesznek a helyében.

***

Elment.

Örökre.

Búcsú nélkül.

Szomorú vagy.

Magányos.

Nélküle az élet is üres.

Feledni sem tudod.

Őt látod mindig.

Hangját hallod.

Esténként üres helyét bámulod az ágyon.

Minden nap csak egyre jobban hiányolod.

Új verseim!!! 10. rész

Hajdanán élt egy herceg,
ki kevély s öntelt volt mindenkivel.
Alattvalói még rátekinteni sem mertek.
Egy nap udvarába tévedt egy szegény leány,
ki ha nem is volt szép,
lelke nemes a legdrágább kincsnél is.
A herceg elutasította ajándékát,
s elűzte őt kastélyából.
Ettől kezdve a hercegre átok sújtott,
s csak akkor törik meg,
ha a csúfban is meglátja a szépet.
Teltek az évek,
a herceg magányossá lett.
Alattvalói is szétszéledtek.
Csak a szegény leány ajándéka volt az,
ami megmaradt számára.
Egy elhervadt rózsa,
mely egykor tündökölt,
s nem volt hozzá méltó párja.
A herceg egy alkalomadtán megszólította a rózsát,
s fejet hajtott előtte,
amiért nem hagyta magára.
A rózsa ekkor ismét tündökölni látszott,
majd szép lassan az éjszakába olvadt,
otthagyva a szegény leányt,
ki most gyönyörű s bájos.
Az átok megtört,
a herceg szíve szerelemmel dobbant,
s ifjú felesége oldalán kastélyába visszatért az élet.
Ők pedig boldogan éltek.