(:MESEROMBOLÓ:) 2. rész

Állandóan súrolt, főzött, mosott, állatot gondozott.
Egy jó szót sem kapott.
Aztán jött a levél a királytól,
hogy fiának keres asszonyt.
De a lány hiába akart elmenni a bálra,
mostohaanyja lekoptatta.
Mostohaanyja s annak lányai pedig elmentek a bálba.
A lány fogta magát,
felkapta magára legjobb göncét,
s elvágtatott a király kastélyába.
Ott találkozott a herceggel,
ki belezúgott a titokzatos hercegnőbe,
de még mielőtt elmondhatta volna mit érez,
a lány lelépett még mielőtt éjfélt ütött volna az óra.
Másnap a herceg felkerekedett,
hogy megtalálja a topánka viselőjét,
körüljárta a völgyet,
még a tanyákra is benézett,
de nem lelte élete párját.
Amikor eljutott a mostohákhoz,
a próbán mindenki kudarcot vallott,
kivéve a szegény szobalány,
kinek lábára illett a topánka.
De még mielőtt a herceg magával vihette volna,
a mostohaanyja leütötte a lányt a topánkával.
Így történt meg, hogy a hercegnek mindjárt három felesége is lett,
a topánka pedig a fejdísze.

Új verseim!!! 10. rész

Hajdanán élt egy herceg,
ki kevély s öntelt volt mindenkivel.
Alattvalói még rátekinteni sem mertek.
Egy nap udvarába tévedt egy szegény leány,
ki ha nem is volt szép,
lelke nemes a legdrágább kincsnél is.
A herceg elutasította ajándékát,
s elűzte őt kastélyából.
Ettől kezdve a hercegre átok sújtott,
s csak akkor törik meg,
ha a csúfban is meglátja a szépet.
Teltek az évek,
a herceg magányossá lett.
Alattvalói is szétszéledtek.
Csak a szegény leány ajándéka volt az,
ami megmaradt számára.
Egy elhervadt rózsa,
mely egykor tündökölt,
s nem volt hozzá méltó párja.
A herceg egy alkalomadtán megszólította a rózsát,
s fejet hajtott előtte,
amiért nem hagyta magára.
A rózsa ekkor ismét tündökölni látszott,
majd szép lassan az éjszakába olvadt,
otthagyva a szegény leányt,
ki most gyönyörű s bájos.
Az átok megtört,
a herceg szíve szerelemmel dobbant,
s ifjú felesége oldalán kastélyába visszatért az élet.
Ők pedig boldogan éltek.

Új verseim!!! 8. rész

Az álarc mit sem ér,
ha nemes vonásaid elárulnak.
Kezed érintése finom s puha,
nem egy kérges tenyér,
mint egy földművelőé.
Ruhád mi rajtad van
most koszos s szakadt,
nem egy selyem anyag.
Nappal kastélyban élsz,
csillogás és pompa vesz körül.
Feleséged gyönyörű s fennkölt,
oldaladon, mint egy királynő.
Este a koldusok világába zuhansz.
Szeretőd karjában pihensz,
ki szeret s tisztel téged.