Christin Dor vegyes születésű versei 8. rész

VIII. Fejezet

Kék

Kék színű masni száll a szélben.

Könnyedén forog a messzeségben.

Egymagában vándorol.

Nincs úti célja.

De valaki várja nagyon vissza.

Gyönyörű sokszínű virágos rétre érkezik.

Nem áll meg csak köröz felettük.

Némelyiket meg is simogatja.

Megdicséri.

Köszönti illedelmesen.

Majd alászáll a zöldellő réten.

A virágok mind körégyűlnek.

Befogadják.

Szeretgetik.

Kék színű lepke száll a szélben.

Könnyedén repül a messzeségben.

Társaival együtt vándorol tovább.

Visszatér oda, ahol már várják.

Meseromboló 3.

-

Fura egy történet, de ez is megtörténhet...:)

Hol volt, hol nem volt.

Tündérmese volt.

Hercegnő s a letűnt herceg története volt.

Gyermekként találkoztak először.

Barátokká váltak már az első percben.

Szüleik reménykedve figyelték bontakozó szerelmüket.

Míg egy nap a hercegnőt elrabolta egy idegen.

A herceg tűvé tett mindent érte, de nem találta kedvesét.

Hetedhét országon át,

a tündérek kapuja után,

az üveghegyen is túl s a boszorkák falván túl,

rátalált egy kietlen országra.

Kietlen országban állt egy kastély.

A kastély körül óriások, sárkányok, koboldok, szörnyek, kígyók, skorpiók, bikák, orrszarvúak, árkok, bokrok, cserepes virágok, szögesdrótok és aknamező.

A herceg pedig gondolkodóba esett:

Megéri ez?

Nincs mit tenni!

Ha üres kézzel tér vissza otthonába a hercegnő szülei hurkot kötnek nyakára.

Ha elindul a kastély felé nem biztos, hogy épkézláb megússza.

De a hercegnő sokat ér:

királyság, vagyon, szeretők s kaja-pia.

Egye fene!

A herceg elindult, hogy kiszabadítsa kedvesét,

aki mindeközben vígan mulatozott elrablójával.

A hercegnő nem is sejtette,

hogy szerelme eljött érte.

Vészharangok, duda, kürt fülsüketítő moraja vette kezdetét.

A herceg harcolt, ahogy tudott.

Kardot rántott, futott, ütközött, s nagynehezen átvergődött.

Az idegen látva a herceg erőszakoskodását rögvest elrejtette a lánykát.

Nem totojázott sokat s a herceg elé állva kihívta párbajra.

Eközben a hercegnő kiszabadulva fogságából elindult megkeresni a párbajozókat.

Amint megtalálta őket elszontyolodott.

Mindketten jóképűek, izgalmasak és szexisek,

de közük nincs a szerelemhez.

Sóhajtott egyet.

Ekkor pillantotta meg a szakácsot,

aki mindvégig a lányt figyelte.

Kacsintottak egymásnak,

megnyalták ajkukat,

majd egymás felé indultak.

Amint elérték egymást csókban forrtak össze s így történt,

hogy a szakácsból daliás herceg lett.

Magával vitte a hercegnőt birodalmába,

míg a párbajozók azóta is egymással viaskodnak.

(:Happy End:)

(:MESEROMBOLÓ:) 2. rész

Állandóan súrolt, főzött, mosott, állatot gondozott.
Egy jó szót sem kapott.
Aztán jött a levél a királytól,
hogy fiának keres asszonyt.
De a lány hiába akart elmenni a bálra,
mostohaanyja lekoptatta.
Mostohaanyja s annak lányai pedig elmentek a bálba.
A lány fogta magát,
felkapta magára legjobb göncét,
s elvágtatott a király kastélyába.
Ott találkozott a herceggel,
ki belezúgott a titokzatos hercegnőbe,
de még mielőtt elmondhatta volna mit érez,
a lány lelépett még mielőtt éjfélt ütött volna az óra.
Másnap a herceg felkerekedett,
hogy megtalálja a topánka viselőjét,
körüljárta a völgyet,
még a tanyákra is benézett,
de nem lelte élete párját.
Amikor eljutott a mostohákhoz,
a próbán mindenki kudarcot vallott,
kivéve a szegény szobalány,
kinek lábára illett a topánka.
De még mielőtt a herceg magával vihette volna,
a mostohaanyja leütötte a lányt a topánkával.
Így történt meg, hogy a hercegnek mindjárt három felesége is lett,
a topánka pedig a fejdísze.

(:MESEROMBOLÓ:) 1. rész

Hófödte hegyek között él egy gyönyörű hercegnő.
Várának tornyában várja megmentőjét.
A daliás herceg ki eljön érte,
megmenti őt a zord világtól,
s magával viszi otthonába.
De a hercegnő hiába vár hős hercegére,
lecsapta őt a daliás sárkány,
ki mindvégig védte hercegnőjét.
Így történt hát,
hogy a hercegnő fogta magát
s levetette magát a mélybe.
De a vizesárok helyett mára tüskevár állott.
A hercegnő ezernyi tüske fedte,
s a sárkány azt hitte egy betolakodó az.
Forró tüzet okádva,
a hercegnő hamuvá vált,
s a sárkány tovább őrizte nagy boldogan a vár tornyát.