Gondolatok szerelemről és szeretetről 2. rész

Ezerszer kérted, hogy legyen valaki, aki szeret.

Ezerszer kérted, hogy legyen valaki melletted.

Némán szenvedtél s úgy gondoltad számodra nincs szerelem.

Mégis megtörtént az, aminek meg kellett.

***

Álmodtál róla, hűen gondoltál rá.

Vártad a pillanatot, amikor kitárja karját.

De az ölelő karokba mást engedett be.

S te megalázva húzódtál vissza a sötétbe.

Mikor pedig nem bírtad elviselni hiányát,

kitártad szíved minden titkát.

Ő mégis hajthatatlan maradt.

Nem tudott téged szeretni soha.

Te mégis szüntelen róla álmodozol.

Reménykedsz abban, hogy még eljöhet az a pillanat.

***

Suttogod szeretőd nevét,

ágyadba kívánod őt éjszakánként.

Suttogva árulod el mit érzel,

ő teljesíti vágyad minden éjjel.

De bármilyen is jó vele mindig,

szívét sosem tudod meghódítani.

A szerelem lángjai 5. rész

Érj hozzám, mintha szeretőm lennél.

Kényeztess, mintha én lennék az egyetlen.

Becézgess, hogy tudjam csak én vagyok neked.

Gyere el hozzám minden éjjel és szeretkezz velem.

Simogass, forrósítsd fel bőröm.

Csókolgass, hevítsd fel vérem.

S amíg velem vagy én mindig melletted leszek.

Szeress, még ha nem is szerelemmel.

Gyújts fényt elveszett lelkemben.

Érints meg minden egyes percben.

S ha mégis úgy döntenél elhagysz,

egy utolsó éjszakával ajándékozz meg engem,

s én akkor szabadon eresztelek.

 

Új verseim!!! 9. rész

A rút külső mögött egy kedves,
szerető lélek lapul.
Mások szemeiben csúnya teremtés,
kire ránézni nem érdemes.
De amint leveti rútságát,
a tekintetek mind őt követik.
Kivéve egy,
aki még mindig a rút lelket keresi.

Új verseim!!! 8. rész

Az álarc mit sem ér,
ha nemes vonásaid elárulnak.
Kezed érintése finom s puha,
nem egy kérges tenyér,
mint egy földművelőé.
Ruhád mi rajtad van
most koszos s szakadt,
nem egy selyem anyag.
Nappal kastélyban élsz,
csillogás és pompa vesz körül.
Feleséged gyönyörű s fennkölt,
oldaladon, mint egy királynő.
Este a koldusok világába zuhansz.
Szeretőd karjában pihensz,
ki szeret s tisztel téged.