Bocsáss meg nekem, amiért vétkeztem ellened.
Bocsáss meg nekem, amiért hazudtam neked.
Nem tudom mit miért teszek,
de azt tudom, hogy nagyon szeretlek téged.
Nincs a világon fontosabb,
mint te.
Csak nem vettem észre,
amíg el nem veszítettelek.
Bocsáss meg nekem, hogy későn vettem észre mit érzek irántad.
Bocsáss meg nekem, hogy ennyire gyenge voltam.
Bűnömet nem tudom megmásítani,
de remélem, hogy idővel tiszta lappal kezdhetek,
s akkor téged is visszaszerezlek,
mert nagyon szeretlek.
***
Azt mondják a szív győzedelmeskedik az ész felett.
De, amikor hibát követünk el az ellen,
akit oly nagyon szeretünk,
szívünk cserben hagy minket.
S bármennyiszer kérhetünk bocsánatot,
az árulás bűne s a fájdalom örökre megmarad,
még ha a mélyben lapul,
néha a felszínre tör.
Ezért kérem, hogy a szívek sose hagyjon cserbe senkit.
Mindig ott legyen, mikor bűnre csábít.
S ha ezt megtartják sosem lesz fájdalmas a szerelem.
***
Mily későn jöttem rá, hogy az életem része voltál.
Ott voltál mellettem egy karnyújtásnyira,
de sosem vettelek észre igazán.
Nem hallottam hangod,
mikor hozzám szóltál.
Nem láttam,
ha könnyek mardossák szemed.
Nem értettem s nem foglalkoztam vele,
hogy mi is zajlik benned.
Csak ott voltál mellettem s szótlan bámultál engem.
De egy nap már nem voltál jelen,
eltűntél hangtalan s én akkor keresni kezdtelek.
A szívem szomorú ritmusát hallva,
tudtam, hogy már rég nem vagy.
S ez az érzés fojtogat minden keserves nap.
***
Bevetettem ellened minden női praktikát,
bűbájt eresztettem rád.
Kétségek közé akartalak taszítani,
érzéseket akartam kicsikarni.
De bármit tehettem én voltam a vak,
hogy szerelmed sosem lesz az enyémmel párban.
Elfogadni is csak későn mertem,
a tudatomat önző módon bezártam előttem.
S amikor a bukás elérte már így is vérző szívem,
még mindig reménykedtem.
***
Könnyek szöktek szemembe,
de csak azt mondtam a por ment bele.
Fájt a szívem szüntelen,
de csak azt mondtam egyszeri alkalom.
Sosem vallottam be magamnak,
hogy miattad szenvedek évek óta.
***
Megtagadtam a szerelmet,
nem kértem belőle.
Egyszer megsebezték a szívem,
elég volt belőle.
Kiheverni az első szerelmet,
nem éppen volt fájdalommentes.
Évek teltek el míg beláttam,
ennek így nincs értelme.
A fájdalom ugyan nyugalommá vált,
de azóta is féltem magamtól a szerelmet.
Nem tudok könnyedén megbízni senkiben.
Mindig a rosszat keresem.
Nem hiszek a hirtelen jött vallomásnak,
hazugságnak hiszem.
Nem hiszek az igaz szerelemben,
mégis azt keresem.
Az életem olyan,
mint egy szétrobbant kártyavár,
egyiknek sem találom a megfelelő párját.
Talán nem vagyok még kész egy újabb szerelemre?
Talán nem akarok ismét fájdalomban élni?
Vagy egyszerűen nem tudom mi a helyes?
Mert magam is tudom,
hogy szerelem nélkül az ember csak félember.
***
Lehunyom szemem s őt látom álmomban.
Érzem, ahogy húz magához s én nem tudok ellenállni.
Mégis félek tőle.
Lehunyom szemem s ő a karjaiban tart.
Szenvedélyes csókjával elhallgattat.
Mégis akarom őt.
Elég egy perc, hogy álomba merüljek,
s az ő világában találom magam.
Szabadulni képtelenség,
hisz mindent megad,
amire vágyom.
De az álom csak álom marad,
s én a valóságot akarom.
De a valóság csak valóság marad,
s én az álmot akarom.
Akaratlanul is őrá vágyom.
***
Elloptad tőlem az első csókom s utána lepattintottál, mint egy piszkot.
Utánad mentem, de te már messze jártál.
Csókod még mindig érzem.
Mikor újra találkoztunk, mint aki nem ismer úgy elmentél mellettem.
Én dühösen megragadtam kezed s visszarántottalak,
majd ajkam ajkadhoz érve visszaköveteltem csókomat.
Azután fogtam magam odébbálltam,
de az emlékek kísértenek.
S bármennyire rád vágytam már mindkettőnk foglalt volt.
S amikor újra összefutunk,
ugyanolyan ismeretlenek vagyunk egymásnak,
mint azelőtt.
***
Hogy mondjam el mit is érzek,
hisz magam sem tudom.
Zavart érzések keringenek bennem,
nem tudom mit akarok.
Hogy mondjam el mit is érzek,
ha soha nem figyelsz rám.
Félek a választól,
amit tőled kapnék.
Hogy mondjam el?
Írjam le egy papírra?
Vagy szavakba öntsem s eléd tárjam?
Maradjon titok, míg végül beleőrülök?
Hogy mondjam el mit is érzek,
ha te már mást szeretsz.
***
Kegyetlen mód visszautasítottalak,
nem érdekelt, hogy mit gondolsz rólam.
Nem szerettelek, akkor miért lettem volna veled?
Nem hinném, hogy sajnálatból szerelem szövődhet.
Nyers modorom abból is fakad,
hogy már nem hiszek a szavaknak.
Nem hiszek abban,
ami boldogságot varázsolhat.
De akad még más ki helyemre léphet,
nem féltelek.
Bárki is lesz az, aki szeretni fog téged,
hidd el jobban jársz vele.
