2011. január 20., csütörtök

Zavaros érzések zápora 1. rész

A kívánságom te lennél

Nem tudok ellenállni a késztetésnek, hogy ne írjak neked.
A szavak még így is nehezen formálódnak meg.
Szívembe loptad magad,
tekinteted magához vonz öntudatlan,
s én hagyom magam elveszni a forgatagba.
Egy hatalmas földrész és a végeláthatatlan óceán választ el tőled,
de még így is remélem,
hogy egy nap találkozom veled.
Tudom, hogy álmodozni nem mindig helyes,
de nem tudnék álmok nélkül létezni.
Legyen a sors vagy a véletlen ajándéka,
ha csak egy pillanatra is,
de téged lássalak.
Mert ez már önmagában is nagy ajándék lenne.
S ha kívánhatnék legalább egyszer,
a kívánságom te lennél,
s ezt a kincset soha senkinek nem adnám el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése