Álmodozom...

Álmodozom mindarról, mi történhetne velem.

Hosszú utazások, új pillanatok, új találkozások.

Valami, amit még nem próbáltam.

Szerelem, ami örökre szól, s nem múlik el, mint egy naplemente.

Álmodozom az elérhetőségről, arról, hogy legyek valaki.

Végeláthatatlan tervek, melyek egymásba érnek.

Mindig velem lesznek, formálnak engem.

Ami lenni szeretnék.

Zavaros érzések zápora 1. rész

A kívánságom te lennél

Nem tudok ellenállni a késztetésnek, hogy ne írjak neked.

A szavak még így is nehezen formálódnak meg.

Szívembe loptad magad,

tekinteted magához vonz öntudatlan,

s én hagyom magam elveszni a forgatagba.

Egy hatalmas földrész és a végeláthatatlan óceán választ el tőled,

de még így is remélem,

hogy egy nap találkozom veled.

Tudom, hogy álmodozni nem mindig helyes,

de nem tudnék álmok nélkül létezni.

Legyen a sors vagy a véletlen ajándéka,

ha csak egy pillanatra is,

de téged lássalak.

Mert ez már önmagában is nagy ajándék lenne.

S ha kívánhatnék legalább egyszer,

a kívánságom te lennél,

s ezt a kincset soha senkinek nem adnám el.