Egyetlen út van hátra

Hinni s reménykedni.

Éreztem, hogy nem lesz könnyű.

Minden nap látom a tükörben.

Bárcsak lenne egy lepel,

ami elfedné előlem.

Hinni s reménykedni.

Hogy minden úgy alakul,

ahogy elterveztem.

 Amikor tükörbe nézek,

azt lássam,

akivé válni akartam.

Hogy még nem vesztem el.

Felépíteni mindazt,

amit elérhetetlenné tettem.

Egyik hibából a másikba.

Egyik rossz döntés a másik után.

Telnek a napok.

S minden nap ugyanúgy ébredek.

Távol azoktól az álmoktól,

amiket magaménak tudhattam.

Amikbe belekapaszkodtam.

Amiben még tudok hinni.

És amikor dönteni kell,

helyesen tegyem.

Egyetlen út van hátra.

S ha ezt az utat meglelem,

rálépek.

És amikor választani kell,

tudom,

hogy minden mást hátrahagyok.

Mert hiszem s reménykedem.

Mert érzem, hogy még nincs vége.

Mert van még újrakezdés.

Mert az igazából az én utam lesz.

2021. január 24., vasárnap 09:24

Levelek 8. rész

Örökké

Örökké 

  

Volt idő, amikor azt gondoltam örökké tart minden.

Mint a mesékben.

De be kellett látnom, hogy ez nem így van.

Mégis az ember szeretné azt hinni,

hogy az örökké nem csak egy szó,

amit kimondunk,

hanem amit át is élünk.

Én is ezt szeretném hinni.

Valahol talán tényleg létezik,

de addig nem teljesedik ki,

amíg azt nem látja megérdemeljük.

S akkor mi lesz,

ha eljön az örökké?

Mi fog akkor történni?

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök

A szerelem lángjai 3. rész

Vártál az igazira, a hős lovagra.

Vártál egy szerelemre, az egyetlenre.

Vártál s reménykedtél, s mint a mesében feltűnt egy herceg.

Csak azt hitted, hogy ő az, hinni akartad.

Csak azt hitted, hogy örökké tart, örökre őt akartad.

De végül a herceg kilépett életedből,

mégsem maradtál sokáig egyedül.

Akárhányszor kaptál pofont az élettől,

te még mindig reménykedtél,

hogy eljön Ő.

S amikor épp összetört volna e reményektől duzzadó vágy,

akkor jött el hozzád kire régóta vártál.