A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Újrakezdés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Újrakezdés. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. január 24., vasárnap

Egyetlen út van hátra

Hinni s reménykedni.
Éreztem, hogy nem lesz könnyű.
Minden nap látom a tükörben.
Bárcsak lenne egy lepel,
ami elfedné előlem.
Hinni s reménykedni.
Hogy minden úgy alakul,
ahogy elterveztem.
 Amikor tükörbe nézek,
azt lássam,
akivé válni akartam.
Hogy még nem vesztem el.
Felépíteni mindazt,
amit elérhetetlenné tettem.
Egyik hibából a másikba.
Egyik rossz döntés a másik után.
Telnek a napok.
S minden nap ugyanúgy ébredek.
Távol azoktól az álmoktól,
amiket magaménak tudhattam.
Amikbe belekapaszkodtam.
Amiben még tudok hinni.
És amikor dönteni kell,
helyesen tegyem.
Egyetlen út van hátra.
S ha ezt az utat meglelem,
rálépek.
És amikor választani kell,
tudom,
hogy minden mást hátrahagyok.
Mert hiszem s reménykedem.
Mert érzem, hogy még nincs vége.
Mert van még újrakezdés.
Mert az igazából az én utam lesz.

2021. január 24., vasárnap 09:24

2017. november 4., szombat

Versek




-->
Egy kis emlék...

Nem volt olyan nap,
hogy ne gondoltam volna rád.
Távol vagy tőlem, eltűntél előlem,
nem talállak már.

Rabod voltam,
bilincs, mely nem engedett téged.
De te már messze vagy,
nem érlek el érzem.

Veled mégis más lett volna,
vagy csak egy múló szeszély?
Ki vagy te mondd?
Mert én már nem ismerlek rég.

Nem vagy az, aki voltál,
vagy én változtam meg?
Ez a vers is csak rólad szól,
ne felejts el könnyen.

***************************************************

Illúzió...

Illúzióba ringattam magam,
amikor szerelmes lettem.
Illúzióba ringattam magam,
amikor veled lehettem.

Vágytam egy álomra,
ami csak számomra létezett.
Vágytam egy szerelmes szóra,
ami sosem hangzott el.

Álomból, álomba zuhantam,
csak hogy téged lássalak.
Álomból, álomba futottam,
hogy velem maradhass.

Valóság volt az egész,
csak én nem érzékeltem.
Valóságban éltem,
de csak későn ébredtem fel.

*************************************************

Újrakezdés...

Csalódtam sokszor, de túléltem.
Csalódnom kell még, hogy tovább léphessek.
Csalódik mindenki, aki azt hiszi elérhet bármit.
Csalódhat az is, aki szerencsés volt mindig.

Csalódtam, mert nem sikerült elérnem azt, amire vágytam.
Csalódtam, mert azt hittem szerencsém van.
De tévedtem és belátom, hogy sok mindent még én sem érhetek el.
Nem gondoltam volna, mégis vesztettem.

De a csalódás egyszer elmúlik és talpra kell állni.
Folytatni kell, küzdeni, ahogy eddig mindig.
Én azt teszem, és ki tudja mi vár még rám,
mert nem adom fel, amíg azt nem mondom állj!

2010. augusztus 19., csütörtök

Versek - Poems 3. rész - 3. part


Újrakezdés...

Csalódtam sokszor, de túléltem.
Csalódnom kell még, hogy tovább léphessek.
Csalódik mindenki, aki azt hiszi elérhet bármit.
Csalódhat az is, aki szerencsés volt mindig.

Csalódtam, mert nem sikerült elérnem azt, amire vágytam.
Csalódtam, mert azt hittem szerencsém van.
De tévedtem és belátom, hogy sok mindent még én sem érhetek el.
Nem gondoltam volna, mégis vesztettem.

De a csalódás egyszer elmúlik és talpra kell állni.
Folytatni kell, küzdeni, ahogy eddig mindig.
Én azt teszem, és ki tudja mi vár még rám,
mert nem adom fel, amíg azt nem mondom: állj!