-->
Egy kis emlék...
Nem volt olyan nap,
hogy ne gondoltam volna rád.
Távol vagy tőlem, eltűntél előlem,
nem talállak már.
Rabod voltam,
bilincs, mely nem engedett téged.
De te már messze vagy,
nem érlek el érzem.
Veled mégis más lett volna,
vagy csak egy múló szeszély?
Ki vagy te mondd?
Mert én már nem ismerlek rég.
Nem vagy az, aki voltál,
vagy én változtam meg?
Ez a vers is csak rólad szól,
ne felejts el könnyen.
Nem volt olyan nap,
hogy ne gondoltam volna rád.
Távol vagy tőlem, eltűntél előlem,
nem talállak már.
Rabod voltam,
bilincs, mely nem engedett téged.
De te már messze vagy,
nem érlek el érzem.
Veled mégis más lett volna,
vagy csak egy múló szeszély?
Ki vagy te mondd?
Mert én már nem ismerlek rég.
Nem vagy az, aki voltál,
vagy én változtam meg?
Ez a vers is csak rólad szól,
ne felejts el könnyen.
***************************************************
Illúzió...
Illúzióba ringattam magam,
amikor szerelmes lettem.
Illúzióba ringattam magam,
amikor veled lehettem.
Vágytam egy álomra,
ami csak számomra létezett.
Vágytam egy szerelmes szóra,
ami sosem hangzott el.
Álomból, álomba zuhantam,
csak hogy téged lássalak.
Álomból, álomba futottam,
hogy velem maradhass.
Valóság volt az egész,
csak én nem érzékeltem.
Valóságban éltem,
de csak későn ébredtem fel.
*************************************************
Újrakezdés...
Csalódtam sokszor, de túléltem.
Csalódnom kell még, hogy tovább léphessek.
Csalódik mindenki, aki azt hiszi elérhet bármit.
Csalódhat az is, aki szerencsés volt mindig.
Csalódtam, mert nem sikerült elérnem azt, amire vágytam.
Csalódtam, mert azt hittem szerencsém van.
De tévedtem és belátom, hogy sok mindent még én sem érhetek el.
Nem gondoltam volna, mégis vesztettem.
De a csalódás egyszer elmúlik és talpra kell állni.
Folytatni kell, küzdeni, ahogy eddig mindig.
Én azt teszem, és ki tudja mi vár még rám,
mert nem adom fel, amíg azt nem mondom állj!
Újrakezdés...
Csalódtam sokszor, de túléltem.
Csalódnom kell még, hogy tovább léphessek.
Csalódik mindenki, aki azt hiszi elérhet bármit.
Csalódhat az is, aki szerencsés volt mindig.
Csalódtam, mert nem sikerült elérnem azt, amire vágytam.
Csalódtam, mert azt hittem szerencsém van.
De tévedtem és belátom, hogy sok mindent még én sem érhetek el.
Nem gondoltam volna, mégis vesztettem.
De a csalódás egyszer elmúlik és talpra kell állni.
Folytatni kell, küzdeni, ahogy eddig mindig.
Én azt teszem, és ki tudja mi vár még rám,
mert nem adom fel, amíg azt nem mondom állj!
