Elsuhantál

Elsuhantál

Rejtélyes voltál a szemembe.

Olyan, mint egy messziről jött idegen.

Szinte elvarázsolt a küllemed s lelked finomsága.

Beléd szerettem.

Telt az idő.

Majd jött a nagy pofon.

Egyszeribe felébredvén rájöttem,

hogy mindez csak álom volt.

Csak hinni akartam azt,

hogy mi örökre boldogok lehetünk.

Csak hinni akartam azt,

hogy szerelem volt az,

ami köztünk volt.

De elmúlt.

Talán sosem volt.

Vagy csak az én részemről.

Mindez már csak a múlt.

Egy múló árny,

ami elsuhanni látszik az éjszaka leple alatt.

2012. november 10.

szombat

Újabb költeményeim!!! 1. rész

Álmokat szövök, álmokat dédelgetek,
s ki tudja mikor valósulnak meg.
Nem mondok le róluk,
mert hiszek bennük.
Türelmesen várok,
amíg eljön az idő.
Lehet, hogy illúzióba kergetem magam,
vagy már ott is élek.
De nem mondok le róluk egykönnyen.
Voltak idők, amikor megingott a hitem bennük,
de rájöttem s elfogadtam,
hogy nem mindig könnyű.
Harcolok az álmaimért,
harcolok a vágyaimért.
S ha teljesül mind,
akkor új álmokat szövök s dédelgetek,
amíg csak élek.