A következő címkéjű bejegyzések mutatása: telt az idő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: telt az idő. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 29., péntek

Mikor először láttalak

Mikor először láttalak,
félelmet éreztem.
Sötét tekinteted rabul ejtett.
Sötét, csapzott, hullámos hajad a vállad súrolta.
Te voltál a menő, a vagány, a mindenki fölött álló.
Te voltál a félelmetes, a démoni, a rettegett.
Vagy kedveltek, vagy tartottak tőled, vagy elkerültek téged.
Csak olyanokat tűrtél meg magad mellett,
akik nem érdekből voltak veled.
Mikor megláttalak,
tudtam, hogy messzire el kell kerülnöm téged.
De volt valami rejtély benned,
amit szerettem volna megfejteni,
felderíteni.
Mégsem mertem feléd lépni.
A tekintetünk véletlenül találkozott.
Szívem hevesen lüktetett, de palástoltam,
mert nem akartam, hogy mások rajtam nevessenek.
Te lettél a titokzatos álmom lovagja,
a megtestesült vágy a szerelemre,
a szomorú valóság,
hogy egy olyan srác, mint amilyen te vagy,
nem figyel egy olyan lányra, mint amilyen én vagyok.
Telt az idő,
éreztem, hogy egy nap megtörténik,
hogy mi ketten nem csak elkerüljük egymást az iskolai folyosókon.
Egymásba ütköztünk,
hebegtem egy sort, majd gyorsan továbbhaladtam.
A következő szünetben már leültél mellém a padra,
ahol mindig voltam,
a haverjaid is odajöttek,
de te csak engem figyeltél,
rólam érdeklődtél,
s nem engedtél el.
Már akkor nap mindenki tudta,
hogy én a tied vagyok és te az enyém.

2017.09.29., péntek

2017. július 2., vasárnap

Hátat fordítottál a világnak

Hátat fordítottál a világnak,
s azoknak, akik szeretnek téged.
Meg se álltál utad végéig,
vissza sem néztél.
Telt az idő,
de te nem bukkantál fel.
Elveszett minden remény.
Mégis tudom,
hogy ott, ahol élsz,
boldog vagy.
Mégis tudom,
hogy egy nap visszatérsz közénk.

2017.07.01., szombat

2013. március 11., hétfő

Elsuhantál

Elsuhantál

Rejtélyes voltál a szemembe.
Olyan, mint egy messziről jött idegen.
Szinte elvarázsolt a küllemed s lelked finomsága.
Beléd szerettem.
Telt az idő.
Majd jött a nagy pofon.
Egyszeribe felébredvén rájöttem,
hogy mindez csak álom volt.
Csak hinni akartam azt,
hogy mi örökre boldogok lehetünk.
Csak hinni akartam azt,
hogy szerelem volt az,
ami köztünk volt.
De elmúlt.
Talán sosem volt.
Vagy csak az én részemről.
Mindez már csak a múlt.
Egy múló árny,
ami elsuhanni látszik az éjszaka leple alatt.


2012. november 10.
szombat