Elmúlt szerelem

Elmúlt szerelem 

Tévedés volt azt képzelni,

hogy mást szeret a társad.

Hogy hűtlen hozzád.

Ha tudnád mennyire szeretett,

sosem gondoltál volna rosszra.

Késő.

Árván maradtál.

Ő elment,

de még utoljára azt mondta:

szeret s nem hibáztat,

de fáj neki,

hogy másnak hittél helyette.

Ő elment s a te szíved magányosan lüktet.

Visszasírod őt,

de már nem lehet.

Amikor feléjük tekintettél,

szomorúság öntött el,

de kitartottál s nem mutattad bánatod.

Elgondoltad milyen lenne,

ha te lehetnél mellette s ő átölelne szerelmesen.

De ez az idilli kép már csak az övék.

Ők ölelik át egymást.

Ők mondják a másiknak:

Szeretlek!

Ők azok,

akik egymásnak lettek teremtve.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 3.
Szombat 

Vegyes érzelmek - új ihletésű verseim 1. rész

Egy helyet őrzök a szívemben,

s ez a hely azé lesz,

aki szerelmem lesz.

Egy férfi, aki társam míg élek e földi létben,

s onnan is tovább az égben.

Mely örökké tart,

lángol,

felemészt.

Mely elvakít,

bódít,

s elcsábít.

Egy férfi, aki ha távol van,

rám gondol akkor is,

ha rossz kedve van.

Egy férfi, aki úgy szeret,

amit kimondani lehetetlen.

Egy férfi, aki nem egy álom,

hanem egy valóság,

mely álomba ringat.

Egy férfi, aki csak az enyém,

még akkor is,

ha távol van,

s szerelme örökre kitart.

Egy helyet őrzök a szívemben,

s ez a hely azé lesz,

aki szerelmem lesz.