Megfogadtam

 Megfogadtam, hogy többé nem gondolok rád.
Megfogadtam, hogy emlékeid halványítom.
Nincs olyan, hogy te és én.
Sosem volt olyan, hogy mi.
Minden gondolatom te voltál.
Valamikor.
Valamikor tudtam érezni.
Valamikor rózsaszín felhőn át láttam a világom.
Sosem volt olyan, hogy mi.
Te és én sosem léteztünk egymásnak.
Minden gondolatom porrá lett.
Minden érzés veled együtt égett el.
Megfogadtam, hogy soha többé.
Megfogadtam s megtagadtam.
Így vált teljessé.
Így vált jobbá.
Az utat sem fordítom visszafelé.
Minden mit akkoriban hittem,
tovatűnt minden mással.
Egyszerűen csak mosolygok,
s folytatom az utam még megmaradt részét.

Christin Dor

2022.04.14., csütörtök 07:04

Senki nem mondta...

Senki nem mondta,

hogy kell szeretni.

Senki nem mondta,

hogy kell bocsánatot kérni.

Háttérben maradtam.

Csendben hallgattam.

Figyeltem másokat.

Csak szerettem volna olyan lenni,

mégsem akartam.

Néha bátorkodtam.

Néha ostobán viselkedtem.

Néha úgy hittem,

az a helyes,

amit teszek vagy mondok.

Senki nem mondta,

hogy ez jó, vagy az jó.

Senki nem mondta,

hogy másképp is lehetne.

Hittem,

hogy úgy a jó,

ahogy van.

Mert magamnak kellett volna felismerni.

Magamnak kellett volna rájönni.

És amin már nem tudok változtatni.

2019. december 13., péntek 19:51

Sosem voltál az enyém

Sosem voltál az enyém

Sosem voltál az enyém.

Sosem lehettél volna.

Mégis kitartottam.

Mert szeretni akartalak.

Megfogadtam,

hogy örökké.

Megígértem,

hogy csak te létezel.

Mindhiába.

Miután csalódnom kellett,

máshoz menekültem.

Azt hittem,

így elfelejthetlek.

Butaság volt részemről mindaz mit tettem.

De megtettem,

s ezt visszafordítani nem lehet.

Hosszú időnek kellett eltelnie,

hogy felfogjam nincs esélyem,

hogy megértsem,

nekem mást adott az élet,

amit veled képzeltem el.

Akkor mégis miért nehéz?

Lehet fel kellene már nőni,

s nem álmodozni.

Hisz még nekem sem késő újrakezdeni.

Szertelen kék s rózsaszín felhők.

Szertelen szerelem mi szívem táplálta.

Szertelen s önfeledt álmok,

melyek sosem valósultak meg.

Réges-rég el kellett volna engednem téged.

Vajon hányszor tettem meg,

s hányszor engedtem vissza vágyálmom?

Máshoz tartozol.

Lélekben s szívben.

Mi sosem voltunk egyazon úton.

Én ragaszkodtam valamihez,

ami sosem volt igaz.

Egy részem szomorú,

a másik részem örül.

Tudom,

hogy boldog vagy.

Tudom,

hogy tartozol valakihez.

Én a saját utam járom,

amin te nem vagy.

Egy olyan álmot keresek,

amiben azt hittem te vagy,

de már tudom,

hogy azaz álom nem rólad szólt,

hanem valaki másról,

aki engem vár valahol.

Tudom.

Most még a szívem könnyezik,

de lassan megvigasztalódik.

S bár sosem feledem azt,

kit igazán,

tiszta szívből szerettem,

tudom,

hogy ez a szerelem újra megtalál engem,

s akkor már én is boldog leszek.

Lezárom életem e korszakát végleg,

hogy újat kezdjek valahol idegenben.

Lezárom egykori álmom,

hogy beteljesüljön az,

amire mindig is vágytam.

S megtalálom őt:

a szerelmet.

2013. február 2.

szombat

Mégis miért?

Mégis miért?

Hittem és bíztam.

Szinte már ragaszkodtam.

Mégis újra és újra át kell élnem,

s rá kell jönnöm,

hogy mindez mit sem ér.

Mégis miért?

2013. január 11.

péntek

Kiragadott emlékek 51. rész

Elárultad szerelmünk, mely azt hittem örökre kitart.

Elhagytál másért, mert nem akartál kötöttségeket.

Szívem megtelt gyűlölettel, s amíg élek boldogtalan leszel.

2012. szeptember 7.

péntek

Költeményeim!!! 5. rész

Álmodtam egy álmot,
te voltál benne.
Azt hittem csak álom,
mégis valóság lett belőle.