Christin Dor - Versek 4. rész

Lázas kutatás az emlékek ködében.

Téged kutatlak szerelmem.

Nem látom arcod,

melyen kedves mosoly húzódott.

Nem érzem kezed melegét,

mely simogatott engem.

Eltűntél az emlékekkel együtt,

mit őriztem rólad.

Pedig csak az agyam játszik velem,

hogy árnyéka legyek egykori önmagamnak.

***

Vágyom az érintésedre.

Szavaid simogató erejére.

Ölelésed hű melegére.

Csókod forró lüktetésére.

Vágyom rád,

amíg élek.

Tudom,

hogy egy nap a tied leszek.

***

Kiüvöltöm a világba a fájdalmam,

lelkem sajgó súlyát,

mely szívem préseli össze,

a te két kezed által.

Vak voltam,

hogy nem láttam.

Vak voltam,

mégis hittem.

Benned.

Válogatott Verseim 10. rész

Egykor a kezem fogtad.

Egykor simogató szemed tekintett le rám.

Egykor szívedre tettem kezem s éreztem a belőle áradó erőt.

Egykor minden olyan szép volt.

Most pedig a múlt árnyékolja be létem.

Mert már nem vagy velem.

Szívem még most is szeret.

Lelkem sajog érted.

Hiányzik mindaz,

ami mi voltunk.

Hiányoznak azok a pillanatok,

amiket együtt éltünk át.

Számtalan nappal s éj.

Megannyi közös beszélgetések.

Megvalósítandó álmok.

Egykor mindketten egyek voltunk.

Most egymagam vagyok.

De itt hagytál valakit,

aki egy rész belőled,

aki életünk reményteljes boldogsága.

Aki a mienk s akit senki sem vehet el.

Aki rád emlékeztet valahányszor rátekintek.

Aki nem hagy el magányomban.

Akiért mindent megteszek.

Akiben közös emlékeink élnek.