Érzelmek viharában
Kezedbe vetted sorsod,
s hátrahagyva fényűzést,
vagyont és családot,
a szerelmeddel egy éjszaka elszöktetek.
Napokig mentetek egyik helyről a másikra,
míg a megtakarított pénzetek el nem fogyott.
Híd alatt,
erdőben bújtatok meg,
s azt hittétek szerelmetek épp oly erős,
mint maga a szökés gondolata.
De a kitartás és az önfeláldozás nem volt elég.
Szerelmeteket egyre csak mérgezte.
Mígnem rátok találtak s egy utolsó esélyt nem kaptatok.
Bármit is éreztetek egymás iránt valami megtörte.
Feladtátok a küzdelmet,
s visszatértetek saját életetekhez.
S bár az évek telnek,
egyikőtök sem hallott a másikról és csak pokol az élete.
2014. január 4.
szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése