A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szenvedek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szenvedek. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 19., szombat

Melody poems 10. rész




Egy aranysárga kismadár csilingelő hangja száll.
Száll a szélben, téged keres.
Téged keres, hogy átadjon egy üzenetet.
Egy üzenetet, melyet régóta őrzöm szívemben.
Őrzöm szívemben s most átadom neked.
Átadom neked azt a szerelmet, melyet érted érzek.
Érted érzek mióta csak élek.
Élek, de nem veled s ez fáj nekem.
Fáj nekem, hogy nem vagy itt velem.
Nem vagy itt velem, hogy fogd a két kezem.
Két kezem, mely téged ölel.
Téged ölel láthatatlanul.
Láthatatlanul szenvedek mióta elválasztottak tőled.
Tőled kit annyira szeretek.
Szeretek s egyre csak szeretek.
Szeretek egy férfit, aki sosem lehet az enyém.
Aki sosem lehet az enyém.

2011. szeptember 6., kedd

Gyűlölt szerelem

Gyűlölt szerelem


Élt egy lord, akinek szíve kegyetlen volt s sivár.
Egy szép napon meglátta a leggyönyörűbb lányt.
Szerelmet ébresztettek egymásban.
De a lord féltékeny volt mindenkire,
aki a lányt megközelítette.
Egy nap nem bírta tovább s befalazta a vár tornyába.
Mire feleszmélt tettének súlyosságára a lány már halott volt.
Hogy bűnére büntetést adjon végzett magával,
hogy újra s újra bocsánatot kérjen.
De ahelyett,
hogy lelke átkelt volna a túlvilágba,
a vártoronyban kísért örökre ott ragadva.



Gyűlölni szeretnélek, de helyette gyűlölve szeretlek.
Szívem tépted helyéről, darabokra törted álmaim.
Hiába a sok bocsánat, hidegen hagy a próbálkozásod.
Mégis legszívesebben a karjaidba omolnék, mint egykor.
De a hányinger kerülget, ha hozzád kellene még egyszer érnem.
Inkább szenvedek tovább, egyszer úgy is elmúlik.
Te meg azt tehetsz, amit akarsz.
Nem akadályoz meg senki.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

2011. február 23., szerda

Gondolatok szerelemről és szeretetről 4. rész


Esztelen szerettél.
Esztelen éltél.
Mindenki a megmondhatója.
Nem érdekelt a világ zaja.
Csak te voltál egy másvilágban.
Egy másvilágban,
amit te teremtettél.
Amiben kevesen tartozhattak.
Neked úgy volt jó minden,
ahogy látni vélted.
Nem akartál változtatni semmin.
Boldog voltál,
fesztelen,
mert úgy éltél,
ahogy neked tetszett.





Boldog voltam veled,
még ha nem is hiszed.
Boldog voltam,
hogy foghattam a két kezed.
Szívemből szerettelek.
Szívemben éreztelek.
Olyannyira akartalak,
hogy ezt szavakba önteni nem tudtam.
Olyannyira akartam,
hogy csak engem szeress,
ami leírhatatlan.
Hiányzik az ölelésed.
Hiányzik a simogatásod.
Hiányzik a csókod.
Hiányoznak a beszédes szavak.
Nincs egyetlen fotó rólad,
ami rád emlékeztetne.
Mégis az emlékeimben élsz szüntelen.
Nincs még egy olyan,
mint te.
Ha akarnám sem lenne.
Mert te vagy az egyetlen,
akit igazán szeretek.




Kérted, hogy ne sírjak, ha már nem leszel.
Kérted, hogy ne gondoljak rád.
Kérted, hogy felejtselek el.
Kérted, hogy ne szeresselek.
Kértem, hogy maradj velem.
Kértem, hogy szeress engem.
Kértem, hogy fogd a kezem.
Kértem, hogy soha ne hagyj el.
Mindketten kértünk valamit a másiktól.
Mindketten mást akartunk.
Mindketten másról álmodoztunk.
S végül már egymás szavát sem értettük.





Önző voltam, mert szerettelek.
Önző voltam s nem érdekelt semmi.
Magamnak akartalak mindig.
Mégsem lettél az enyém.
Hagytam, hogy minden másképp történjen.
S míg te boldogan élsz én még mindig szenvedek.