Hiányzik az ölelésed,
csókjaidnak negédes érintése.
Hiányzik tekinteted tisztasága,
mellyel lelkem simogattad.
Hiányzik szavaidnak sugallata,
ahogy a fülembe súgod mindazt,
amit érzel.
Üresség tombol bennem mikor felkelek,
mikor nyugovóra térek.
Üresség van a szívemben,
már a parázs is kialudt,
nincs ki felébressze.
Valahol mélyen még várok rád,
valahol te is ugyanígy érzel.
Valahol,
valamikor talán egymásra találhatunk.
Addig álmaimban élsz tovább.
2014. április 26.
szombat
