Hiányzik az ölelésed,
csókjaidnak negédes érintése.
Hiányzik tekinteted tisztasága,
mellyel lelkem simogattad.
Hiányzik szavaidnak sugallata,
ahogy a fülembe súgod mindazt,
amit érzel.
Üresség tombol bennem mikor felkelek,
mikor nyugovóra térek.
Üresség van a szívemben,
már a parázs is kialudt,
nincs ki felébressze.
Valahol mélyen még várok rád,
valahol te is ugyanígy érzel.
Valahol,
valamikor talán egymásra találhatunk.
Addig álmaimban élsz tovább.
2014. április 26.
szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése