Visszavárlak

Holdfényben látom arcod,

szemed csillog,

mosolyod pajkos.

Kusza hajtincsek az arcodba hullnak.

Mindig így emlékezek rád.

Mindig így látlak magam előtt.

És még mindig visszavárlak.

2015. szeptember 7., hétfő

Örökre a tiéd vagyok s te az enyém

Örökre a tiéd vagyok s te az enyém

Hangosan morajlik,

zúg a tenger.

Hangosan ver az én szívem is.

Mióta elmentél,

csak arra várok,

hogy újra megérinthesselek,

magam mellett tudjalak, kedvesem.

Örökké várni... ezt ígértem s fogadtam.

Az idő nem számít,

ahhoz túlságosan szeretlek,

még így távolról is.

Remélem minden egyes nap érzed,

hogy várlak ideát,

s ugyanúgy fogsz szeretni,

ahogy annak idején,

mikor elmentél.

A sziklák mögül felbukkan a hajóorr,

majd a szél duzzasztani kezdi a vitorlákat.

Látlak már kedvesem!

Látlak!

A mosolyod csalhatatlan.

A szemed ragyogása még a Napnál is fényesebb.

Sosem kértem többet,

de te mindig adtál,

ahogy most is,

tudom még mindig enyém szerelmed.

Lassan közeledsz,

nem hátrálsz.

Én nem mozdulok,

úgy várok rád.

Izgatott a pillanat.

Szívet tépő várakozás.

Csodás hazatérés.

S ha az idő mindkettőnk felett elrepült,

az ölelés,

a csók,

a simogatás mind-mind változatlan marad.

Örökre a tiéd vagyok s te az enyém.

2013. június 4.

kedd