Örökre a tiéd vagyok s te az enyém
Hangosan morajlik,
zúg a tenger.
Hangosan ver az én szívem is.
Mióta elmentél,
csak arra várok,
hogy újra megérinthesselek,
magam mellett tudjalak, kedvesem.
Örökké várni... ezt ígértem s fogadtam.
Az idő nem számít,
ahhoz túlságosan szeretlek,
még így távolról is.
Remélem minden egyes nap érzed,
hogy várlak ideát,
s ugyanúgy fogsz szeretni,
ahogy annak idején,
mikor elmentél.
A sziklák mögül felbukkan a hajóorr,
majd a szél duzzasztani kezdi a vitorlákat.
Látlak már kedvesem!
Látlak!
A mosolyod csalhatatlan.
A szemed ragyogása még a Napnál is fényesebb.
Sosem kértem többet,
de te mindig adtál,
ahogy most is,
tudom még mindig enyém szerelmed.
Lassan közeledsz,
nem hátrálsz.
Én nem mozdulok,
úgy várok rád.
Izgatott a pillanat.
Szívet tépő várakozás.
Csodás hazatérés.
S ha az idő mindkettőnk felett elrepült,
az ölelés,
a csók,
a simogatás mind-mind változatlan marad.
Örökre a tiéd vagyok s te az enyém.
2013. június 4.
kedd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése