Élhetnénk boldogan

Élhetnénk boldogan, ahogy az meg van írva.

Élhetnénk szabadon, mint a madarak.

Élhetnénk egymás mellett, ahogy azt mindig is akartuk.

Élhetnénk igazán, szerelmesen, amire mindig is vágytunk.

Csak engedd, hogy megtörténjen.

2017.08.22., kedd

Zongora és hegedű

Az ablak alatt zongoraszó hallatszik,

lágy szellő lengedezi a fák lombjait.

Egy-egy falevél lassú mozgásba kezd,

épphogy érinti a földet,

a szél felkapja és tovasodorja.

A zongoraszó ütemes dallamára a madarak csiripelnek,

lusta macska a párkányon nyávogni kezd.

Idős asszony kitekintve az ablakon hallgatja unokája édes dallamát,

mit a reggeli napfény beragyog.

Ekkor csendül fel valahonnan a hegedű hívó szava,

s a dallamok egybefolynak.

2015. szeptember 7., hétfő

Jöjj tavasz!

Jöjj tavasz!

Jöjj tavasz, burjánozzanak a növények.

Színesítsék virágok a csupasz rétet.

Melegítsen minket a Nap bájos sugara.

Csiripeljenek s szálljanak a madarak.

2013. március 5.

kedd

Kiragadott emlékek 16. rész

Szeptember első reggele

Szeptember első reggele 

Reggel van.

A Nap halványan érinti a fákat.

A szél se mozdul.

Csendesen megpihen.

Minden csendes.

Szeptember van.

Az első nap.

Olyan, mint a többi.

Nincs különlegessége.

Mégis azt hirdeti,

hogy hamarosan ősz lesz.

Pedig még zöldben ragyognak a fák is.

Az ég tiszta.

A madarak vígan repkednek.

Felébredt a város is.

Nincs didergés.

A nyár még jelen van.

Még nem akar elköszönni.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök