Azt hittem, könnyű lesz

 Azt hittem, könnyű lesz.

Úgy érzem, nélküled nem élek.

Mindig csak rád várni, hibáztatni nem tudlak.

Bárhová is megyek, körülötted forognak gondolataim.

Ereimet nem vágtam, pedig már nem lüktet benne vér.

Minden mi volt, eltörölt emlék.

Azt hittem, könnyű lesz.

Tévedtem, beismerem.

Rád várni nemcsak fárasztó, kegyetlen is tud lenni.

Bárhová is megyek, árnyékként követsz.

Véremet nem adtam érted, csak a szívem tört szanaszéjjel.

Minden mi volt, meg nem történt.

Azt hittem, könnyű lesz.

Azt hittem, nélküled jobb lesz.

Azt hittem, s mindent elhittem.

Hittem, hogy te vagy az egyetlen.

2023.05.18., csütörtök 19:12

Christin Dor

Ott vártam rád

Ott vártam rád, ahol megbeszéltük.

A csillogó tó tükrén ezernyi csillag.

A fák lombjainak susogó hangja.

A bagoly huhogása törte meg a csendet.

Csak néhány perc.

És felbukkansz.

Csak fél óra.

És hamarosan megérkezel.

A szél szinte életre kelt.

A tó felszíne zavarossá vált.

Minden elcsendesült.

Majd lassú cseppekben esni kezdett az eső.

Üteme egyre jobban felgyorsult.

Ott vártam rád, ahol megbeszéltük.

Mint egy ázott veréb.

Szomorúan láttam be, hogy már nem jössz.

Lábaim remegve indultak el.

Az eső üteme egyre jobban gyorsult.

A földre érve szinte koppantak.

S egyre hangosabban.

Hirtelen a semmiből valami megragadta a karom.

Ijedten fordultam meg s meglepetten láttam, hogy te vagy.

Ruhád csurom vizes.

Kifulladásig rohantál, hogy itt legyél velem.

Szorosan átöleltél s én örültem, hogy tévedtem.

2016.11.26., szombat

Christin Dor - Versek 3. rész

Rég volt, amikor elhagytál,

kiléptél az életemből minden búcsú nélkül.

Kerestelek.

Városról városra járva kutattam utánad.

Ha láttak is téged,

már tovább álltál.

Nem hagytál nyomot magad után.

Mindent elvesztettem,

amit te jelentettél nekem.

Még most is várlak téged.

Ha visszajönnél tárt karokkal várlak.

Nem kérdezek semmit.

***

Volt idő mikor elhittem szeretsz engem.

A szemedben furcsa láng lebegett.

Azt hittem az értem érzett szerelmed az,

mi lángba borítja szemed tükrét.

Tévedtem.

Másra gondoltál,

amikor engem öleltél.

Másra gondoltál,

amikor csókoltál.

Leplezted igaz érzéseid s én hűen követtelek.

Tévedtem.

Már tudom nem lett volna szabad engednem neked.

A bűnöm csak annyi,

hogy szerettelek s nehezen feledtelek.

Legújabb ihletésű verseim!!! 7. rész

Emlékszem mit éreztem, amikor elhagytál.
Dühös voltam rád, megvetettelek s bántottalak.
Mindent mondtam rád, ami sértő vagy bántó volt.
Gyűlöltelek s szerettelek egyszerre.
Sírtam s nevettem a történteken.
Nem tudom hol rontottam el.
Nem tudom, mert nem mondtad el.
Azt hittem a szerelem, amit érzek irántad van olyan erős,
hogy ne hagyj el.
De tévedtem mégsem fogadtam el.
Van úgy, hogy még mindig gondolok rád.
Volt úgy, hogy azt hittem mindez nem történt meg.
De csak magamat ámítottam vele.
Szerettem volna, ha engem ölelsz,
ha úgy tekintesz rám, mint a szerelmedre.
Szerettem volna, ha kimondod, hogy szeretlek,
s sosem hagysz el.
De szeretni túl kevés s én önző módon csak azt akartam,
hogy velem légy.
Mert nem tudtam megkülönböztetni az álmot a valóságtól.
S mindenkiben téged kerestelek szüntelen.
Felejteni még most sem tudlak,
hisz mélyen a szívemben vagy.
De megtanultam miként engedjelek el,
hogy egyszer újra szerelmes legyek.

***