Nem vagy többé mégis velem vagy

Mi az, mi hozzád köt ezen az életen?

Mi az, mi nem enged el mellőled?

Miért érzem üresnek magam nélküled?

Miért nyomaszt a gondolat, hogy nem vagy velem?

Közel akarlak érezni magamhoz.

Érezni lényed gyengédségét, mámorító szenvedélyét, mérhetetlen szerelmét.

Mégis elválasztottak minket.

Nem vagy többé az életem része,

mégis mintha egy darabot kiszakítottál volna magadból,

amit szívemben őrzök,

emlékeimmel táplálok,

s szüntelen könnyeimet hullajtom.

Mi az, mi hozzád köt ezen az életen?

Mi az, mi nem enged el mellőled?

Miért érzem üresnek magam nélküled?

Miért nyomaszt a gondolat, hogy nem vagy velem?

2013. november 29.

péntek

Szomorú búcsúzás

Szomorú búcsúzás

Szomorú a szív, nem találja párját.

Szomorú a lélek, nem találja társát.

Szomorú a tudat, hisz tudja soha többé nem találja.

Szomorú a szem, amiért könnyeket hullat.

Szomorú minden, ami eggyé tett titeket.

Felnéztem a felhőkkel borított égre.

Az egyik felhőn kirajzolódott vonásod.

Felismertelek benne.

Könnyes mosollyal néztelek, míg el nem tűntél.

Búcsúzás volt ez, azért jöttél.

Nehezen, de elengedlek.

Nem tarthatlak vissza.

De ne kérd tőlem, hogy felejtsek,

mert az életem része voltál s az is maradsz.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 6.

Kedd