Ezernyi szív, ezernyi szerelem
Hullottak a könnyek, de te megfagyasztottad őket.
Nem sírtak többé a szemek.
Felolvasztottad a szívet.
Szerelemmel lett tele.
Hogy voltál rá képes?
Elmulasztottad a bánatot, hogy vidámság uralkodjon.
Szívből jövő nevetés, ami lelkig hatol.
Nincs többé álmatlanság.
Hogy voltál rá képes?
Miféle erő lakozik benned?
***
Valahol két világban élik életük.
Mindkettőnek adatott a boldogságból, de valami még mindig üresen tátong.
Mintha csak éreznék egymást, kutatnak a másik iránt.
Egy hely létezik csupán, ahol egymásra találnak s ez a hely nem más, mint az álmok országa.
***
Múlnak a napok, hetek s én várok rád szüntelen.
Csillogó tekintettel, mosolygós arccal ébredek s alszom.
Várom a pillanatot.
Várom, hogy jöjj.
Várom, hogy láthassalak.
S ha ez a nap elérkezik, szemem téged fog figyelni, miközben szívem belevési minden porcikád az elmémbe.
***
Mikor eljön az este kialusznak a fények.
Csend honol.
Mintha egy pillanatra megszűnt volna az élet.
Majd hirtelen az éjszakát elözönlik a fények.
A fény közepén pedig te állsz s kezed hívogatóan nyújtod felém.
A kérdés, hogy mennék-e veled?
Ha nem a fény kialszik s te eltűnsz a sötétben.
Ha igen a fénnyel együtt örökre elveszek veled.
S inkább vesszek el, de a tiéd leszek mindörökre.
