Mindig vársz rám s én mindig várok rád

 Ott állok a zongora mellett,

s miközben elhallgatom édes dallamát,

a kinti világot látom,

melyben megismertelek téged.

Ott ültél a lépcsőkorlátnál.

Úgy tűnt, semmi sem érdekel a világon.

Mindenki rajongott érted.

Voltak, akik féltékenyen néztek rád.

Szemedbe sütött a nap,

hunyorítottál,

ujjaiddal beletúrtál hullámos hajadba,

majd feltekintettél rám.

Mintha megérezted volna,

hogy nézlek,

s utána mindig arra vágytam,

hogy lássam átható tekinteted.

Mintha megérezted volna,

hogy többet szeretnék tőled,

mint pillantásokat lopni.

Az átható tekinteted az oka.

S szívem rabul esett.

Megismertelek egy olyan világban,

ahol mindketten más úton haladtunk.

Megismertelek egy olyan világban,

ahol mindkettőnknek szüksége volt a másikra.

Megismertelek s már nem akarlak elereszteni.

S te mindig ott vársz rám a lépcsőkorlátnál zsebre dugott kézzel,

fellengzős mosollyal,

szikrázó szempárral,

tele őszinte szerelemmel,

amire mindig is vágytam.

S én mindig arra várok,

hogy ott legyek a karjaidban,

átöleljelek,

s szebbé tegyem az életünk minden egyes pillanatát.

Christin Dor

2024. január 18., csütörtök 19:41

Ihletet adó dal:

https://youtu.be/PgO8BnqJDXk?si=M_Ft3DuSrF-M8gnQ 

Világítótorony

Várlak vissza minden egyes alkalommal.

Várom a percet, hogy meglássalak.

Vártam rád örökké.

Várlak téged a világítótoronynál,

ahol megismertelek.

2016.11.12., szombat

Régi verseim 2.

Fura egy érzés kavarog bennem szüntelen.

Ismeretlen útra tévedtem, mikor megismertelek.

Engedd hát, hogy melletted lehessek.

Engedd, hogy örökké tartson ez.

Minden percben ott vagy előttem,

látom az arcod, érzem az illatod.

S keserű a nap, mikor egyedül felkelek.

Fogom a kezed, mégis távolodsz tőlem.

Őrült egy érzés, kimondani még nehezebb.

Egy új esély, egy új élet veled.

Emlékek forrnak össze,

összetartva minket.

Fel s lemegy a Nap, és csak téged látlak.

Várlak, hogy karomba zárjalak.

Egy új esély, mely betölti lelkem.

Egy új élet, mely nélküled értelmetlen.

Veled lenni, élni örökké,

ez az, amit mindig is kerestem.

Emlékek rólad, rólunk,

ami összetart minket, még akkor is,

ha már azt hisszük lehetetlen.

Gondolatok, melyekből versek fakadtak 1. rész

Amikor megismertelek szemed mélysége titkokat őrzött,

amit szíved kulcsa elzárt mindenkitől.

Nem tudtam hogyan, de fel akartam tárni,

s közben beléd habarodtam.

Már nem csak a titkokra voltam kíváncsi,

hanem arra az emberre, aki vagy.

S akkor jöttem rá,

hogy az én szívem a kulcs hozzád.

A zár kinyílt s te befogadtál.

Midőn kettőnk szerelme őrizte titkaink életünk végéig.

♥♥♥

Hófehér paripán vágtattál át a mezőn.

Hajad a szél összekócolva,

a napfény cirógatta arcodat.

Kellemes látványt nyújtottál meztelen felsőtesttel,

mint egy indián.

Lopva tekintettél felém,

s én beleborzongtam.

A szemed távoli fényében magamat láttam,

amint tűzben égek.

Mikor felocsúdtam te ott álltál előttem,

nem kérdeztél semmit csak megcsókoltad ajkam,

s én attól kezdve asszonyod voltam.

ஐஐஐ

Tőled függ életem mióta csak ismerlek,

kisajátítottál magadnak egy egész életre.

Távol tartod azokat,

akik bűnre csábítanának.

Nem félsz, ha meg kell küzdened,

mert a végsőkig kitartasz.

S amint az éjszaka beáll,

mellettem teremsz s forrón átölelve engedjük át magunkat az élvezetnek.

És minden pillanatban egyre jobban tudom mennyire szeretlek.

☆•:*´¨`*:•.☆•:*´¨`*:•.☆•:*´¨`*:•.

Másokon áttaposva lettél az aki,

nem érdekel, ha megbántasz vagy kárt okozol,

mindig eléred céljaid.

S míg mások rettegnek tőled s gyűlölnek,

egy szerető szív mindig hívogat téged.

Ő az egyedüli, akiért meg tudsz tenni bármit,

ő érte érzed azt, hogy otthonra leltél.

Vigaszként ő szorosan magához ölel,

feledteti veled az élet gyötrelmeit,

hogy szíved ismét boldogságban éljen vele együtt egy egész életen.