Ott állok a zongora mellett,
s miközben elhallgatom édes dallamát,
a kinti világot látom,
melyben megismertelek téged.
Ott ültél a lépcsőkorlátnál.
Úgy tűnt, semmi sem érdekel a világon.
Mindenki rajongott érted.
Voltak, akik féltékenyen néztek rád.
Szemedbe sütött a nap,
hunyorítottál,
ujjaiddal beletúrtál hullámos hajadba,
majd feltekintettél rám.
Mintha megérezted volna,
hogy nézlek,
s utána mindig arra vágytam,
hogy lássam átható tekinteted.
Mintha megérezted volna,
hogy többet szeretnék tőled,
mint pillantásokat lopni.
Az átható tekinteted az oka.
S szívem rabul esett.
Megismertelek egy olyan világban,
ahol mindketten más úton haladtunk.
Megismertelek egy olyan világban,
ahol mindkettőnknek szüksége volt a másikra.
Megismertelek s már nem akarlak elereszteni.
S te mindig ott vársz rám a lépcsőkorlátnál zsebre dugott kézzel,
fellengzős mosollyal,
szikrázó szempárral,
tele őszinte szerelemmel,
amire mindig is vágytam.
S én mindig arra várok,
hogy ott legyek a karjaidban,
átöleljelek,
s szebbé tegyem az életünk minden egyes pillanatát.
Christin Dor
2024. január 18., csütörtök 19:41
Ihletet adó dal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése