Eljöttél azon az esős estén.
Távol tőlem álltál, mégis láttam az arcodon legördülő könnycseppet.
Tudtam, hogy miért vagy itt, mégsem szóltam semmit.
Utoljára belenéztem sötét szemeidbe.
Némán búcsúztunk egymástól, miközben láthatatlanul szorítottalak magamhoz.
Miért nem szóltunk egymáshoz?
Miért nem mondtunk semmit?
Nem voltak szavak.
Már nem.
Hisz nem tartoztunk már egymáshoz.
Mikor megfordultál, kinyúltam feléd, de bénultam néztem végig ahogy távozol.
Utánad rohanhattam volna, mégsem tettem.
Hátat fordítottam az érzéseimnek, mindannak, amit érted éreztem.
Könnyeim az esőcseppekkel némán lehullottak egy érintetlen helyre.
Lépteim nyoma mellett már a tied halványodni látszott.
Múltunk végleg lezárult.
Mégis fáj, hogy nem vagyunk többé egymás mellett.
Fáj, hogy nem mondtuk ki mindazt, mit lehetett volna.
Mégis boldogan tekintek vissza azon időkre,
mikor az esőszemek között egymásra találtunk egy távoli estén.
Christin Dor
2024. január 17., szerda 20:24
Ihletet adó dal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése