Sóhajok és Kívánságok
Oly távol vagy, mint a Hold a Naptól.
Oly téged akarlak,
hogy másra gondolni sem tudok.
Ha tehetném odaadnám magam.
Naphosszat melletted lennék,
vigyáznék rád,
mint kalóz a kincsre.
Tudom, hogy lehetetlen, amit kérek.
Hisz távol vagy tőlem,
nem is ismersz.
De nem tudom megállni,
hogy ne csodáljalak téged.
Téged, aki számomra elérhetetlen.
Mikor álmokat sző neked az éjjel,
én ott lennék melletted s néznélek csendesen.
Nézném, ahogy alszol.
Szemed se rebben.
Szuszogásod megmosolyogtatna engem.
Nézném a kedves arcod,
mely kisimulva,
mint egy gyermek a puha párnákon fekszik.
Nézném az ajkad,
mely édes szavakat hagy el,
ha beszél.
Néznélek minden percben,
ha engednéd.
Simogatnám hajad,
cirógatnám bőröd,
vigyázva nehogy felébresszelek.
Csókjaimmal suttognám neved.
S ha mégsem lennék veled,
egy szál rózsát mindig melléd helyeznék,
hogy amikor felébredsz tudd,
hogy akkor is melletted vagyok.
Szerényen, de odaállnék eléd,
s elmondanám mit érez ez a szív.
Ez a szív, mely téged keres.
Ez a szív, mely önzetlenül szeret.
Bevallanám neked mit is érzek irántad.
Féltve, de utat nyitnék magamhoz.
Ha össze is törnéd a szívem,
a fájdalom mit éreznék nem érdekelne.
Mert a szerelem százszor erősebb.
Kibírom, ha nem vagy velem.
Ha nem tudlak ölelni sem.
Hiányodat elviselem,
mert a szívemben élsz.
Ott őrizlek.
Őrizlek, mint anya a gyermekét.
Őrizlek, amíg lelkem el nem távozik.
Várni fogok rád időtlen ideig.
Várni foglak, hogy aztán újra az enyém légy.
