Megláttalak ama sötét órán.
Éreztem, hogy félnem kellene tőled, de a borzongás nem a félelemből fakadt.
Te csak néztél az árnyékból.
Próbáltam kivenni az arcod, de túl távol voltál tőlem.
Mégis, amikor újra találkoztam veled, tudtam, hogy te vagy.
A borzongás jóleső érzéssel futott végig rajtam.
Kilépve az árnyékból, megmutattad nekem magad.
Ott voltunk egymással szemben.
Mintha ennek így kellett volna megtörténnie.
Mintha nekünk találkoznunk kellett volna.
Csak néztük egymást, majd keringőzni kezdtünk a holdfényben.
Egyszerre voltál gyengéd és káprázatos.
Egyszerre dobbant a szívünk.
Egyszerre pezsgett a vérünk.
Sosem engedtük el egymást.
2017.11.25., szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése